Nem tudunk ünnepelni.
Legyen az karácsony vagy állami ünnep. Kenyér helyett van ugyan cirkusz, de nem érzem a készülődés örömét. Az ünneplőkön nem látom az öröm fényét. Lehet, hogy időzavarban vagyok, és nem találom az ünnep idejét.
Évek óta bajban vagyok. Elvesztettem az időérzékemet. Na nem arról van szó, hogy nem tudom, hogy délelőtt van vagy délután, nem is arról van szó, hogy az idő múlását nem veszem észre. Bár ez elő szokott fordulni. Velem is megesik néha az, ami az egyszeri diákkal. Bement előadásra kilenckor. Úgy egy óra múlva megnézte az óráját és még csak öt perccel múlt kilenc. Szóval a problémám nem ilyen jellegű. Nem tudom, hogy milyen nap van.
Az még csak-csak belefér, hogy a családi ünnepeket (névnap, születésnap) évek óta kis csúszásokkal tartjuk, mert hétköznap nehéz összehozni az ünneplést. Hja a nyolc napba belefér a köszöntés.
Azt is megszoktam már, hogy a hét középére eső állami ünnepek környékén a szombat, hol a hétfővé, hol a péntekké változik. Azaz mégsem. Köszönhetően a közigazgatás munkarendjének, a munkaszüneti nappá váló péntek esetén, az előző péntek hétfő lesz, a szombat péntek, és a csütörtök is péntek. No, ilyenkor kapkodom a fejem. Szegény Gergely pápa biztosan forog a sírjában.
Azt azonban végképp nem értem, hogy egy-egy állami ünnepnek, hogyan lehet esőnapja. Mert ugye az idén hetven éves tűzijáték, a lassan szokásossá vált vihar eredményeképpen sok helyen elmaradt.
Gyanús nekem, hogy valaki az égiek közül úgy gondolja, hogy széthúzó államnak nem kell az egységes államiságot is kifejező ünnep. Az időjárás ismét közbeszólt sok helyen. Van ilyen, de Miskolcon bejelentették, a tűzijáték holnap lesz megtartva.
Most akkor mit ünnepeltek emberek?
Augusztus 20-át, vagy a tűzijátékot?
Úgy látszik, a népnek csak a cirkusz jár, ha már ünnepelni nem tud ez az ország.