Már megint Budapestelek. Szeretem a várost, látom a fejlődését, de az értelmetlen félmegoldások zavarnak. Ma Ferihegyen jártam szakadó esőben.
Ferihegy. Dolgoztam ott vagy tizenhárom évet. Sok mindent el lehet mondani a „nemzetközi repülőtérről" csak azt nem, hogy utasbarát. Legalábbis a megközelíthetősége.
Amikor ott dolgoztam, volt ugye a taxi (magyarul: hiénák), a minibusz, és a BKV. Az utóbbiban az volt a jó, hogy ugyan ritkán járt, viszont akkor általában tömve volt.
A repülőtéri közlekedés megoldására évek óta két fő alternatíva merült fel. Metró, vasút. Sokáig úgy látszott, hogy az alternatívák örökké a tervezőasztalon maradnak.
Az idén megtörtént a csoda. Vasútállomása lett Ferihegy I-nek. Hiába no, a fapadosok utasai hamarabb választják a tömegközlekedést, mint a taxit. A vasúttal szemben egy előnye volt a régi busz közlekedésnek, a busz beállt a terminál elé, így rossz időben nem áztak el az utasok.
A fapados terminált felújították néhány éve, a vonat is megáll, de tömegközlekedési eszköz nem áll be a terminál elé. A vasútállomást és a buszmegállót négy sávnyi autóút választja el a termináltól. Ami a forgalmat ismerve kész életveszély a csomaggal siető utasok számára. Olcsó jegyhez nem jár kényelem. Persze azért a vasútállomás kivitelezése során próbálták a helyzetet kényelmesebbé tenni. Az állomás nyitott peronját egy kényelmes fedett folyosó segíti át az utasokat a terminál oldalával. A csomagokra nehezen mozgókra is tekintettel voltak az átjáró építése során, így a lejáratokhoz lift is tartozik.
Korrekt. Mondanám, de mint írtam, ma szakadó esőben jártam ott, és mivel nem messze - a vasút túl oldalán - volt dolgom, megnéztem a vasútállomást. A termináltól az átjáróig majdnem bőrig áztam, ha bőröndöm is lett volna - amitől nem tudom fogni az esernyőt - biztosan bőrig ázom. Azután kis kitérővel folytathattam az ázást a peronon. Ha mondjuk fedetté tették volna az útvonalat... nem nagy dolog, de nekem jól esett volna, mint a régi viccben.
A főnöknek új titkárnője van. Otthon megkérdezi a felesége:
- Mondd szívem, hogy vagy vele megelégedve?
- Képzeld, ma egy fehér blúz és egy zöld szoknya volt rajta, mert tudja, hogy a Fradinak drukkolok. Nem nagy dolog, de nekem jólesett.
Másnap ismét véleményt kér a feleség az új titkárnőről.
- Ma is fantasztikus volt. Zöld-fehér pöttyös melltartó és zöld-fehér csíkos bugyi volt rajta, a popója akár két kis focilabda. Tudja, hogy a Fradi a csapatom, nem nagy dolog, de nekem jólesett.
Harmadnap megy haza a férj a munkából és látja, hogy a felesége vörös parókában, szépen kifestve jön le az emeletről.
- Hát veled meg mi történt? - kérdezi a férj megdöbbenve.
- Képzeld, fölmentem a szomszédhoz. Neki 2 centivel nagyobb van mint neked. Nem nagy dolog, de nekem jólesett!
Fene tudja, nem ártott volna azt is figyelembe venni, hogy az utasnak mi esne jól, még ha nem is nagydolog.