Van az úgy, hogy az ember visszabújna gyerekkori önmagába. Menekülne a felelősség elől és felkiáltana, hogy „nem ér a nevem".
Hányszor mondtam magam ezt a mondatot, amikor úgy éreztem, hogy ki kellene szállnom a játékból, mert a megállapodott játékszabályokat nem tudtam, vagy nem akartam már betartani.
Sokáig azt hittem, hogy ezt a mondatot felnőtt nem használja, nem használhatja. Egy felnőttnek - milyen rossz is nekünk - a szabályok szerint kell végig játszania a játékot. Nem tehet úgy, mint a kis gyerek nem szállhat ki felelősség nélkül. Nem mondhatja, hogy „Nem ér a nevem, káposzta a fejem!".
Sajnos az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy a közszereplőink egy része nem jutott túl a gyermekkornak ezen a szakaszán. Felnőtt, komoly emberek, akik azt már tudják, hogy ez az elhárító formula nem védi őket, ezért kitaláltak másikat, de a lényeg ugyan az. Nem vállalják magukat, nem vállalják közszereplői mivoltukat, a szerepüket, amiből élnek.
Ők a káposztafejűek.
Most úgy kezdődik náluk a gyerekkori mondat, hogy „Magánemberként...". Ezt mondják olyankor, amikor nem vállalják cselekedeteik következményét. Hányszor hallottuk már ezt a legfőbb közjogi méltóságtól. Legutóbb meg a legfőbb olimpikon, aki egyben a legnagyobb ellenzéki párt tagja (volt alelnöke) vett részt egy demonstráción „magánemberként".
Azt ugyan nem értem, hogy a nagycsaládosok demonstrációján, miért nem vállalta párthoz tartozását, hiszen a főnökei nagy része nagycsaládos. Lehet, hogy a fidesz nem értett egyet az élőlánc kezdeményezésével? Igaz ők nem megdönteni akarták a kormányt, csak igazságosabb törvényeket akartak.
Szóval a köz szereplői úgy gondolják, hogy ők csak akkor köz szereplők, ha ők is úgy akarják.
Hát nem!
Hölgyei és Uraim!
Észre kellene már venni végre, hogy ez a játék nem ilyen szabályokkal íródott. Önök felvállaltak egy szerepet, ami a nap huszonnégy órájában köti Önöket. Valamilyen értékek képviseletét vállalták, hiszen ezért lettek közszereplők. Bármilyen szomorú is ez nem úgy működik, hogy reggel nyolctól délután ötig közszereplek, azon túl magánember vagyok. Az,
- aki a keresztényi erkölcsöket hirdetve lett közszereplő, az ne dugja magánemberként a titkárnőjét.
- aki a köztársaság egysége felett őrködik, ne vegyen részt kormányellenes tüntetésen.
- aki az „urambátyám, sógor-koma" mentalitás elleni harcot tűzik a zászlajukra, ne mutyizzanak magánemberként.
Olyan bonyolult ez?
Önök mint mondanak, ha egy rendőr rabol? Persze magánemberként... Ha egy orvos gyilkol? Persze magánemberként...
Gondolom a foglalkozásból adódó szerepet súlyosbító körülményként értékelik Önök is.
Önök nem magánemberek. Se reggel, se esete. Önöknek úgy kell élni, hogy magatartásukkal példát szolgáltassanak az embereknek. Lehetnek elveik, sőt kell, hogy legyenek elveik, ami mentén kellene élniük.
Önök, majd akkor lesznek magánemberek, ha visszavonultak.Vagy még akkor sem...
A törvényeket még Önöknek is be kell tartani, mert ott szoktak még a nem ér a nevem mögé bújni. Csak ott a magánbűnöket szokták közszereplői mivoltuk mögé bújtatni.
Tisztelt Közszereplők, Önök közül már sokan már rég nem szolgálják a közt, pedig az ocsút el kell(ene) választani a búzától. Ez pedig elsősorban az Önök dolga lenne pártfegyelemtól, pillanatnyi érdekektől függetlenül, mert lassan már nem látszik tiszta búza.
