Túléltem a mai napot is.
Pedig tegnap annyit tettem a szerencsém és a boldogságom ellen, hogy ma minimum két repülőgépnek kellett volna rám zuhannia, vagy nyakamat kellett volna szegnem a létrán.
Hogy miért?
Mert gonosz vagyok nem adtam pénzt a nőnek akinek klausztrofóliája van. Szegény a Blahán szokott időnként megtalálni és pénzt kér a súlyos betegségére, mert nem tud dolgozni és nincs pénze. Tegnap reggel a súlyos betegség épp a klausztrofólia volt. Gondolom ez az a fólia, ami lesből rátámad az áldozatára, betekeri, és nem hagyja dolgozni. A betegség valószínűleg arról a műanyag darabról kapta a nevét, amire Klaus Thro német munkanélküli alkoholos filccel írta az adakozásra felszólító sorokat.
A munkahelyemen már várt négy lánclevél, napközben kaptam még vagy hatot, és mindet töröltem a nélkül, hogy tovább küldtem volna legalább kétszázhuszonhárom ismerősömnek. Ez minimum gyehenna, maximum azonnali elkárhozás a Moszkva téren megkövezéssel színesítve.
Délután haza felé nem adtam pénzt a krisnásnak aki ételosztásra gyűjtött, ja és két képeslapos gyermekmentőnek se, igaz őket inkább néztem pedofilnak, mint jótét léleknek. Kértem csekket mind a hármuktól, de az nem volt nekik, sőt a számlaszámát sem tudták az általuk képviselt szervezetnek. Ha csak az nem a saját szervezetük volt.
Na jó, volt egy jó cselekedetem is, adtam egy százast a fickónak, aki piára kért, mert este már hűvösödik...
Végül aljas módon nem éltem a lehetőséggel és nem vettem valami ismeretlen - bocsánat bevezetés alatt álló - márkájú férfiparfümöt, és így nem gazdagodtam egy félszatyornyi női kozmetikummal. Mellesmeg a „parfüm" üvegén jól láthatóan az EDT azaz eau de toilette felirat szerepelt és nem az EDP.
Egyszóval mellőztem a jó cselekedeteket, csak éltem bele a világba... De a méltó büntetés mindezért csak annyi volt, hogy ma sem voltam szabadságon.
Mindezért sújtson a tarháló népek megvetése.