Mielőtt valaki azt hinné, hogy környezettudatos vagyok, "vallomást" kell tennem.
Most, hogy ki CM-eztem magam, azaz voltam kritikus és tömeg, most megjegyzem – igaz csak halkan -, hogy nem vagyok zöld. [Na jó, talán kicsit éretlen, de az egy másik zöld szín.]
Nem a szmog, vagy az egészséges életmód az, ami miatt ott voltam. Még csak nem is ezért korizom hetente néhány reggel a munkahelyemre. Ugyancsak nem emiatt gyűjtöm a hulladék egy részét szelektíven.
Önző okaim vannak.
- Critical Mass: Nos az az igazság, tele van a hócipőm azzal, hogy Budapestnek olyan autó forgalma van, amit nem bír el. Elegem van abból, hogy autók uralnak mindent, nem tud tőlük közlekedni az ember se gyalog (parkolnak), se tömegközlekedési eszközzel, mert az autósok annyin vannak, hogy egymástól sem férnek el. Oké. Oké metrózni még lehet tőlük. Élhetőbb várost szeretnék. Így, egyszerűen. Mondjuk bulinak se rossz buli...
- Görkori: Amiért elkezdtem, az szerencsére már elmúlt, de valójában pótcselekvésnek indult. Most egy - alig két év alatt elhízott - kollégám szerint „fasza gyerek" vagyok, mert milyen fitten élek. Egyrészt nem vagyok fitt, mert dohányzom. Másrészt azt eszem, ami jól esik (már ha meg tudom fizetni). Harmadrészt azért járok görkorival, amikor tehetem, mert jobban esik, mint a tömegközlekedés. Pedig szeretek tömegközlekedni. Általában. Csúcsidőn kívül. Főleg utána a zuhanyzást szeretem.
- Szelektív hulladékgyűjtés: Egészen pontosan ez az üvegekre, azaz a palackokra, és az italos dobozokra vonatkozik. (Pontosítani azért kellett, mert a műanyag üvegnél hülyébb megnevezést ritkán hallani.) Ezekre is azon egyszerű okból, hogy túl sok levegőt dob ki velük az ember. Csak öt perc a palackokkal és a dobozokkal elsétálni a hulladék-szigetig, és rengeteg hely marad a kukában.
Szóval nem vagyok környezet tudatos, csak figyelni próbálok arra, hogy mi a jó. Nekem.
