Azon kevesek közé tartozom, akik eddig hittek és most is hisznek az egészségügyi reformban.
A múlt időnek az egyetlen oka, hogy „beteg" lettem. Az élmény tiszta nosztalgia. Semmi sem változott, leszámítva, hogy most ezért fizetni is kellett.
Történt, hogy vasárnap sportbalesetet szenvedtem. Nem nagyot. Mindössze egy versenyen leestem a görkorcsolyámról. Lehorzsoltam a térdem és a könyököm, meg fájt egy kicsit a vállam. Mindenesetre a pálya orvosa javallotta, hogy látogassam meg az ügyeletes Árpád Kórházat. Oda értem délután háromra. Kifizettem a háromszáz forintot, és bepillantást nyertem a reformált egészségügybe.
Előre el kell mondanom, hogy egy ISO 9001:2000 minősítésű intézmény.
Először is néhány lépcsőn keresztül lejutottam a járóbeteg rendelésre. És vártam.
És vártam.
Mintegy fél óra és két előttem lévő beteg után bejutottam az orvoshoz, aki felvette az adataimat, a baleset adatait, és továbbított a röntgenhez. Felsétáltam egy emeletet. Mindössze hatan vártak, ebből hárman leletre. Egy óra múlva, már nyolcan vártunk vizsgálatra. Nyolcunk között volt egy hajléktalan is.
Kis kitérő. A hajléktalan is ember, még akkor is, ha részeg, ha büdös, ha hangos. Ráadásul neki ingyen jár az ellátás. Jogos. Szerintem az is jogos, ha az ember a saját fájdalmai mellett nehezményezi, ha órákat kell ülnie egy büdös, hangoskodó részeg mellett. Mondjuk ezzel a véleménnyel - az általam is tisztelt - jogvédők nem értenének egyet. Csak egy kérdésem lenne hozzájuk és a kórházhoz. Tessék mondani, honnan tudják, hogy a vasárnapi hajléktalan nem volt fertőző beteg? Mert a szag, és zaj ártalmait már kihevertem.
Szóval már nyolcan vártunk és eljött az öt óra. Ekkor már nagyon fájt a vállam. Öt órája sérültem meg, ebből két órája egy egészségügyi intézményben szenvedtem. Megszólalt az isteni hang. Szólítottak. Tíz perc és megvoltak a felvételek. Hurrá egy órán belül szabadulok.
Fél hat, a röntgenes szólt, hogy elromlott a gép, két felvétel nem sikerült, de letudjuk soron kívül. Letudtuk. Alig még tíz perc múlva azt is közölte, hogy a két kép jó, mindjárt megkapom. Így vártam.
Fél hét. Már csak én vártam. Udvariasan megérdeklődtem, hogy esetleg megkaphatnám a leleteket? Megkaptam. Közben hallottam, hogy bent a „tökös nővér", aki kiadta a leletet kicsit morcosan szólt a munkatársaknak, hogy elkeverték. A munkatársak „ez egy ilyen nap" felkiáltással jót röhögtek az eseten.
Hétkor visszajutottam az orvoshoz, aki megnyugtatott, hogy holnapra a horzsolásokat leszámítva semmi bajom, mehetek dolgozni. Fél nyolckor éhesen, szomjasan, fáradtan indulhattam haza. Öt és fél óra. Mi van, ha ez nem egy ISO 9001-es megreformált kórház? Most is ott ülök.
Ja, a fájdalomtól alig bírtam aludni. Hétfőn elmentem orvoshoz, és szerdán kiderül, hogy kell-e még egy röntgen. Az orvosom úgy látja, hogy a szimpla zúzódás, mégis csak ficam.
