Egy seggel több lovat megülni...
Az origó fórumán egy - szerintem - szélsőjobbos fórumozó néhány hónapja azt írta, hogy az ország a szakadék szélén áll, innen nincs más út csak előre. Azt már nem tette hozzá, hogy arccal vagy háttal állunk a szakadéknak.
Nem mindegy.
Mára az MSZP-frakció is eljutott eddig a gondolatig. Belátták, a kormány népszerűtlen. Belátták, a párt népszerűtlen. Belátták, hogy a parlament, azaz a képviselők népszerűtlenek. Momentán az ország nagy része tolvajnak tartja őket. Ez bizony a szakadék széle.
A pártelnök kormányfő úgy döntött, hogy ugrani kéne, mert ha víz van lenn meg is úszhatják. A frakció először ódzkodott ugrani, mert ugye van akinek tériszonya van, és van, aki nem tud úszni. Most mégis ugranának. Igaz nem onnan és nem akkor, ahonnan a kormányfő gondolta, kicsit lejjebbről, kicsit később.
A döntést befolyásolta, hogy az ellenzék is az ugrás mellett döntött, bár ők sem onnan ugranának és sokkal később.
2011. - adta ki a jelszót az MSZP frakció, a kormányfő 2008-ával és az ellenzék 2014-ével szemben.
Nem mondom, van ráció a 2011-ben.
A jelenlegi képviselőket, önkormányzati képviselőket, polgármestereket abban a tudatban választottuk meg, hogy egyszerre két-három posztot is betölthetnek. Éltek is a lehetőséggel. Ezt a lehetőséget 2008-ban elvenni tőlük ugyan akkora tahóság lenne, mint az adó visszatérítési lehetőség mellett lakáskölcsönt felvevőtől megtagadni a visszatérítés lehetőségét. Ja, ilyen már volt. Vagy kormány szerződésben vállalt kötelezettségre azt mondani, hogy nem érvényes, azt a szerződést az előző kormány kötötte. Ja, ilyen is volt.
Mindegy mi választottuk ilyen feltételekkel a képviselőinket, polgármestereinket magunknak.
Szóval 2011.
Ha ebből lesz valami, akkor az azt jelenti, hogy a parlamenti választásokat megelőzőleg nagy helyosztozkodás indul. Ez főként nem is az egységesnek látszó MSZP-t érinti (bár ott is van jó néhány álláshalmozó), hanem a konkurenciát. (Pénzről lévén szó a konkurencia már régen pontosabb kifejezés, mint az ellenzék.)
A választások előtt el kell dönteni, hogy ki induljon egyéniben ki listán.
A Fidesz és szatellit pártjai egyéniben erősebbek, mint a kormánypártok, de a helyi erős embereik általában polgármesterek is. Ha egyéniben indulnak, akkor kilövik maguk alól a polgármesterség esélyét, a listát meg a központ állítja össze. Nehéz ügy, de kuncsorogniuk kell a listára, különben két szék közül könnyen a pad alá eshetnek.
Ki indulna neki úgy egy polgármester választásnak, hogy az ellenfele(i) rögtön azzal indíthassanak, hogy amennyiben nyer újra parlamenti választás lesz a körzetében, ami x millió forintba kerül a választóknak. Az ilyenre mondhatják a választók, hogy drága polgármester úr.
Na ez az a pont, ahol viszont nem értem a 2011-et.
Ha a képviselő elindul a polgármesterségért, és nyer, akkor mi bánatos lótüdőt kell még hónapokig azon gondolkoznia, hogy mi legyen, képviselő vagy polgármester. Amikor indul a polgármesteri székért, akkor már tudja, hogy csak az egyik lehet, ha nem akar polgármester lenni, akkor ne induljon.
Ha ebbe belegondolok, elbizonytalanít a 2011. Ha az MSZP-frakció nyilvánvalóan hülyeséget javasol, akkor az egész katyvaszt nem gondolja komolyan. Ha nem gondolja komolyan, akkor csak a választót akarja becsapni.
A javaslat jól hangzik, de az az érzésem, hogy ez is csak nesze semmi, fogd meg jól.
