Nem akartam október 23-áról írni...
Vége. Volt könnygáz, vízágyú, molotov-koktél, kuka borogatás, autó felgyújtás, zsidózás és persze rendőrattak. Azaz minden, ami egy mai „ál, ami ünnepen" kell. Lehet, hogy ünneplés is lett volna, de azt elvitte a cica. Túl a határokon, mert ott ünnepeltek.
Nem akartam október 23-ról írni. Az elmúlt két évről nem érdemes, az ötvenegy évvel ezelőttiről nem sokat tudok. Amit tudok, abban is bizonytalan vagyok. Nem tudom mi az igaz és mi a talmi.
Az iskolában azt tanultam, hogy '56-ban a Horthy-fasiszták és a nyilas pribékek a népi demokráciára támadtak. Jobboldali ellenforradalmárok gyilkoltak és raboltak. Na ez már akkor is gáz volt, mert tanítani taníthatnak valamit, de elhallgattatni nem tudják az emlékezőket.
A családi legendárium - ebbe a rokonok és ismerősök is beletartoznak - úgy tartotta, hogy a lófaszt (sic!) volt ez ellenforradalom. Rendes melósok és értelmiségiek egyszerűen demokráciát akartak. Nem buzgott bennük a forradalmi hév, egyszerűen amolyan muszáj-herkulesként ragadtak fegyvert, mert úgy érezték esély van a demokráciára és azt meg kell védeniük. Mert maradni akartak, itt a Kárpát-medencében. Mert féltek. Nem a kommunistáktól, az elnyomóktól, legyenek azok bármely politikai irányzat képviselői.
Persze a hatalom a kommunisták kezében volt, így ők lettek az ellenség, de hát ők már saját maguk ellenségei is voltak. Sok igazi kommunista volt akkoriban, köztörvényesnek beállított politikai fogoly. Őket, mármint ezeket a politikai foglyokat kiengedték a forradalmárok. Illetve őket is. Nem volt idő elválasztani az ocsút a búzától. Szabadultak nyilasok is, horthyisták is, mezei köztörvényesek is. A forradalom már csak ilyen. Angyal István a Tűzoltó utcában vörös zászló alatt harcolt a szovjet tankok ellen.
No meg a forradalmárok - 1848. tizenkét pontjához hűen - azt is szerettek volna, hogy ne legyen idegen megszállás. Erről szólt a ruszkik haza.
Soha nem hittem, hogy '56 jobboldali, sőt horthyfasisztanyilas felkelés lett volna. Az öregek azt mondták, hogy aki meg és nem csak átélte a háborút az nem kért sem a horthystákból, sem a nyilasokból. Ezek a reakciósok (sic!) csak a forradalom farvizén eveztek.
Azután itt a harmadik köztársaság, és megint azt veszem észre, hogy '56 jobboldali forradalom volt. Csak most ez pozitív jelző akar lenni.. Orbán megint a ruszkikat akarja haza zavarni (most a tőkéjük nem kell), a Szabadság téri református templomban, meg Horthy mellszobrát avatja a MIÉP-es Hegedűs család és a Jobbik vezér Vona. Díszőrséget a pártrendezvényen csak indokolt esetben résztvevő, politikai erők felett álló Magyar Gárda ad.
Lehet, hogy mégis a Kádár rezsimnek volt igaza, és én csupa „szenilis vénembertől" hallottam '56 eszméiről, céljairól és nagyságáról? Ki tudja... én már nem.