Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Én kerékpárral megyek! Ez az örökbecsű Sándor György idézet jutott eszembe szombaton este, mikor az összes híradóban Mónika-show volt.
Az inkriminált műsort, azonban nem a szülni készülő bulvárkirálynő Erdélyi Mónika szolgáltatta, hanem a regnáló kormány szociális és munkaügyi minisztere Lamperth Mónika.
Erdélyi Mónika nézői, vagy akik csak néhányszor futottak bele a műsorába már tudják, hogy a megszólalóktól valami kapitális baromság várható. Mondjuk ez igaz a híradók nézőire is.
A miniszter asszony megszólalt, mondott is egyből olyan bicskanyitogatót, amilyet Szili Katalin szokott, amikor a parlamenti képviselők respektjét védi.
A bulvárkirálynő valahogy így vezethette volna be a műsorszámot: Tapsoljuk meg Mónikát a feudoszoializmus élharcosát, aki a gyerekek révén röghöz kötné a szülőket. Szerinte. Bár az indoklás az esélyegyenlőségről szólt. Mondván "Felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást, mert ez lenne "igazi baloldali politika". A szerinte a közoktatási rendszernek esélyt kell teremtenie, segítenie kell abban, hogy azt a hátrányt, amit a gyerekek otthon elszenvednek, ki lehessen valamennyire egyenlíteni. Hogyan tudjuk ezt megcsinálni, ha egy nagyvárosi szülő meg tudja oldani a gyerek utaztatását egy általa kiválasztott iskolába? - kérdezte. Véleménye szerint, vidéken ez százszorosan igaz, a polgármester, a jegyző, az orvos el tudja vinni a gyerekét a 20 kilométerrel arrébb lévő városi iskolában, míg helyben a szegény családból származó gyerekek maradnak. Ezzel együtt vándorolnak a pedagógusok is." (forrás: MTI)
Nos, Kedves Miniszter Asszony, ez bizony baromság. Akármit csinál, aki más iskolába akarja vinni a gyerekét, megoldja. Maximum vesz egy ideiglenes lakcímet neki...
A röghöz kötés nem lehet megoldás. Vándorol a gyerek, vándorol a pedagógus, ez igaz.. Bár legtöbbször a sorrend fordított. Az iskola jobb pedagógusai mennek el, mert tanítani szeretnének, és bár ennek a látszólagos okai a diákok is lehetnek, az igazi ok általában az alkalmatlan igazgató. Hja, manapság az iskolaigazgatói szék politikai kinevezés, igaz kormány független.
Egy jó igazgató vonzza a jó tanárokat, egy jó tanári kar vonzza a tanulókat. Ösztöndíj rendszert kellene kidolgozni a hátrányos helyzetű tanulóknak. Az tényleg változást hozhatna, ha kézzelfogható célt tudna a kormány felmutatni a gyerekeknek.
Különben a feudoszocialista gondolkodás most dívik kormánykörökben. Nem a jó teljesítményt díjaznák, hanem egységes színvonalat akarnak, még ha az az elvártnál rosszabb is lesz.
Röghöz kötnék a betegeket is. Nem a mihamarabbi eredményes gyógyulás a cél, hanem az, hogy még az orvosi diplomával rendelkező hentesnek is legyen betege.
Röghöz kötnék az iskolásokat, hogy a jobb híján pedagógusoknak is legyen tanítványa.
Röghöz kötnék az egyenruhásokat (mint írtam már), hogy maradjon olyan is, aki ért a szakmájához.
Mi lesz a következő? Kötelező szakma választás, mert hiányszakmák is vannak?