Függők vagyunk. Ki ettől, ki attól. Lehet függeni a dohányzástól, alkoholtól, drogoktól, játéktól, szextől, de még a munkától is.
Függők vagyunk. Keressük azokat a helyzeteket, amik kielégülést okoznak, akár testit, akár lelkit. Nem akarom a Csernus doktort játszani, csak elfogadom a tényeket.
Persze az emberek többsége úgy tartja, hogy a függés, a szenvedélybetegség csak valami káros dolgot jelenthet. Szerintem életelemünk. Függőségeink részét képezik napi boldogságkeresésünknek.
Tegnap Diurnus azt írta, egy csapat tizenéves látványából kiindulva, hogy Úgy érzem, még távol vagyunk attól a hatóerőtől, amely megállíthatja a más lélektani állapot csábításától a tizenéveseket.
Valójában mindig is távol álltunk. Csak a révület eléréséhez vezető út különbözik korok és kultúrák között. Vajon emlékszel-e még Pali bácsi a Kis Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország révületében élőkre? Emlékszel-e Sztálinért, Rákosiért rajongókra? Láttad-e a Beatlesért, Illésért önkívületbe esetten sikoltozó tizenéveseket?
Minek kérdezem?
Úgy is tudom. Láttad, és emlékszel.
A függőség oka, valaminek a hiánya. Egyszer azt hallottam valahol, hogy a függőség csak függőséggel váltható ki. A kemikáliákat fel lehet cserélni valami más céllal, de ahhoz cél kell.
A többet, nagyobbat, drágábbat versenyében időnként elvesznek az emberek.
A verseny már csak ilyen, mindig lesznek lemaradók, akik megpróbálják a sikert mással helyettesíteni. Pótcselekszenek.
Közben felnőnek generációk, akiknek már kedvük sincs beszállni a versenybe. A szabályokat terhesnek tartják, ezért a pályán kívül maradnak.
Azt írod, hogy Nem hiszem, hogy van tisztességes, józan ember ebben az országban, aki ne azt mondaná: erre áldozni semmi pénz nem sok.
Én sem hiszem, de vajon hányan mondják azt, hogy erre áldozni semmi idő nem sok? Kinek van ideje a tizenévesekre? A szülőknek, pedagógusoknak tisztelet a kivételnek nincs.
Nincs, aki célt adjon. Nincs, aki békét adjon.
Az idő = pénz egyenlete nem megfordítható.
