„Elvis nem halt meg. Hazautazott.” Ez a „poén” sok földönkívüliekkel foglalkozó filmvígjáték már-már kötelező eleme. A Király harminc évvel ezelőtti halálát sokan nem tudták feldolgozni. Ez alatt a harminc év alatt számtalanszor látták felbukkanni itt is, ott is.
Az énekes-színész máig amerika egyik legjelentősebb kulturális ikonja. Persze abban, hogy azzá vált jelentős szerepe volt lázadó voltának, fiatalságának. Huszonegy éves, amikor berobban a „Love me tender”-rel. Ő a megtestesült amerikai álom, aki a semmiből (csóró teherautósofőrből) lett milliomos, irigyelt világsztár.
Mi magyarok, gyakran esünk abba a hibába, hogy a hírességekről mindig megpróbáljuk bebizonyítani, hogy van magyar kötődésük. Ilyenkor jön a családfakutatás, akár ük-ükszülőkig. Ha másként nem megy, akkor valamelyik egyenesági rokon dajkájáról bizonyítjuk be, hogy magyar kötődésű, így már a célszemélyről is elmondható, hogy magyar gyökerei vannak.
Olyan ez, mint a „Bazi nagy görög lagzi” családfője, aki mindenről képes volt bebizonyítani, hogy görög.
Mindez arról jutott az eszembe, hogy a Transindex sorban közöl cikkeket a Kárpát Panel 2007. felmérés eredményeiről. A legutóbbi cikk a határokon átívelő, az összmagyarságot megtestesítő hős, illetve kulturális személy létét/kilétét vizsgálja.
Természetesen ki lenne más, mint Petőfi. A színész-költő-forradalmár, aki huszonegy évesen tesz szert ismertségre a János Vitézzel, ekkoriban nyomorog. Később, 1848-ban a kor lehetőségeihez mérten tudatos image formálással „médiasztárrá” válik. Olyannyira, hogy az orosz betörés hírére Kossuth őt kéri fel, hogy mozgósítsa a pesti polgárságot. Bár meghalni nem látta senki, feltehetőleg a fehéregyházi ütközet során esett el. Van olyan álláspont is, hogy az orosz csapatok hadifogolyként magukkal vitték, és valahol Szibériában halt meg.
Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy tízből hányan nevezik meg őt, akkor kb. hatvan százalékra tenném.
Ráadásul Petőfi tökéletes legenda alapanyag életében és holtában, akárcsak Elvis. Akár azt is mondhatnám, hogy ő a magyar Elvis. Vagy azt hogy Elvis – amennyiben nem földönkívüli – úgy Petőfi valahanyadik reinkarnációja. Tényleg, így már Elvis is magyar lenne.
És hát egy Elvis ismertségének mi az a hatvan százalék?
Joggal volt várható tehát, hogy a lánglelkű forradalmár, a szabadságharc hőse, és hősi halottja lesz az összmagyarságot összekötő kulturhero. Nehezen tudok elképzelni olyan magyart határon innen és túl, aki ne ismerne legalább egy Petőfi verset. Így is lett. A felmérés mind az öt régiójában ő szerepel az első helyen a megnevezettek közül. Kárpátalján 41%-kal, Vajdaságban 35,5%-kal, Felvidéken 30,8%-kal, Erdélyben 29,3%-kal, míg Magyarországon 17,9%-kal.
Ugyanakkor volt a cikknek egy számomra riasztó mondata, amely arra utalt, hogy a megkérdezettek jelentős része nem tudott ilyen személyt megnevezni.
Pedig tudtak volna, hogy ha Elvis is magyar…
