Bal, jobb, bal Mindenkinek mást jelent. Léptek zaját, gárdák menetelését. Pofonok csattanását. Teniszlabda röptét. Politikai vitát. Szembenállást, párbeszédet. Összefogást, elkülönülést...
Maradnék a politikánál, mert ott már nem is tudom, hogy mi a bal, hogy mi a jobb. Jobb-e a bal, mint a jobb? Vagy a jobb-e a jobb?
Majdnem azt írtam, hogy világéletemben baloldalinak tartottam magam, de eszembe jutott, hogy volt egy időszak, amikor én is a Nagy-Magyarország lázában életem. Nem, nem felejtettem el, csak tovább léptem. Megtanultam (megértettem?) néhány közhelyet, hogy a történelem ugyan ismétli önmagát, de a kereke nem visszafordítható.
Szóval eddigi életem legnagyobb részében bal oldalinak vallottam magam. Talán családi örökség. Szüleim, nagyszüleim melósok voltak, ráadásul szervezett munkások, bár ez inkább a nagyszüleim esetében bír jelentőséggel. A szüleim korosztályából szinte mindenki szervezett munkás volt.
Voltam kisdobos, úttörő, úttörő vezető és KISZ tag. KISZ tagságom idejére tehető, hogy elbizonytalanodtam abban, hogy mi is a baloldaliság ismérve. Azóta sem tudom, így úgy vagyok baloldali, hogy azt mondom magamról.
A gimnáziumban, ahova jártam egy évfolyam három osztályból állt (német-, angol-, és francia tagozat). Három tagozat, három KISZ alapszervezet. A nevükre már nem emlékszem, de József Attila szinte biztosan volt közöttük. Néhányan úgy éreztük, hogy a tagozatonkénti elkülönülés nem jó. Alapítottunk egy negyediket. A neve is ez lett, Negyedik alapszervezet. Botrány is lett belőle. Azt mondták a felnőttek, hogy nincs helye a különutas szerveződéseknek. Főként, hogy az alapító iratban szerepelt egy kérdés, amiről úgy vélték, hogy a mozgalmat alapjaiban támadja. Valahogy így szólt: ”Mi legyen a KISZ? Tömegszervezet vagy élcsapat?” Élcsapatot akartunk csinálni a szerintünk lapos tömegszervezetből.
Nem akarták. Nem támogatták, tiltani - talán - nem merték, így tűrték. Így működött a három T. Igaz két év múlva a kérdésünk már KISZ kongresszusi kérdés lett.
De akkor szembe mentünk a párttal. Legalább is ezt mondták. Baloldaliak voltunk? Szerintem igen. Anarchisták? Szélső balosok? Szerintem nem. Akkor meg hogy lehet balról szembe menni a ballal? Azóta sem értem.
Három-négy éve belefutottam egy felmérésbe, talán a 168órán. Másodszor lepődtem meg, mert az eredmény - igaz, hogy az origo közelében - jobboldali-liberálisnak minősített. A válaszaim gazdasági kérdésekben minősítettek jobboldalinak, társadalmi kérdésekben liberálisnak. Addig azt hittem, hogy baloldali-liberális vagyok.
Blogolok a nolon. Azért itt, mert azt látom, hogy ez a közösség (akárcsak a sokak által létezésében megkérdőjelezett csendes többség) igazán nem köthető egyik oldalhoz sem, bár talán inkább balosnak határozná meg magát. Bár a többség mintha várna valamire. Valami harmadik erőre, akinek hinni is tud.
Mintha kicsit újra élném, újra élnénk a 80-as éveket, csak kissé enerváltabban. Már nem alapítunk új (alap)szervezeteket.
