Ahogy a régi vicc is mondja a Viagra-light aktushoz ugyan kevés, viszont a strandon jól mutat. Azaz olyan mintha…
Akárcsak a léggitár, amiről ez a régi vicc eszembe jutott. Tegnap kaptam egy képet, amint egy glaslowi rádió azzal reklámozta magát, hogy ingyenes léggitárt ajándékoz a hallgatóinak. Jópofa.
Majdnem azt mondtam, hogy tipikus skót reklámajándék a semmi.
Mert a léggitár, eredetileg tényleg semmi.
A léggitáros úgy tesz, mintha gitározna. A semmin. Eddig azt gondoltam, hogy az léggitározik, aki nem tud gitáron játszani, de a seprűn gitározásból kinőtt. A lényeg, hogy aki csinálja, az élvezi.
Jó, most már tudom, hogy a léggitározás ennél több. Rendeznek belőle világbajnokságot, sőt finn és ausztrál tudósok azon versenyeznek, hogy ki szólaltatja meg jobban a léggitárt. A semmiből is lehet valami.
Valahogy így vagyok ezzel a bloggal is, mint egyesek léggitározással. Haszna nincs, de nekem jó.
Nekem jó, hogy elmondhatom a véleményem erről-arról.
Nekem jó, hogy ezzel néha reakciót váltok ki abból, aki olvassa. Ha csak egy embert is elgondolkodtatok, érdemes volt megírni. Ha egy reakció is gondolkodásra késztet, megéri.
Hatodik alabárdosként vagyok jelen egy folyamatosan változó színdarabban. A címe: Magyar jelen. Nem valóság, jelen. Csak egy darab a valóságból, amennyiben jelen tudok lenni. Csak egy rész… csak egy nézőpont.
Van egy-egy mondatom, ami lehet(ne) akár fontos is. Nem lényegesek, bár ettől még lehetnek fontos...
Statisztának lenni jó...