Jó ez az este kilenc. Van hely a buszon. Lábamnál a járógép - mármint a görkorcsolya - ez a nap is mindjárt véget ér. Nem lesz unalmas az út. Mögöttem két spicces fickó váltja a világot. Fidesz? Mszp? Szarozzák mind a kettőt. Majd most, most megtudom a frankót.
Vagy mégsem? Felszállt a beatboxos gyerek. Rég láttam
A beatboxos gyerek külön szám. Általában délután látnom a buszon, ami azért jó, mert aránylag ritkán utazom ezen a viszonylaton délután.
Ahogy elindul a busz, nála is elindul a műsor. Szájdobol. Inkább szájgitározik. Megdöbbentően élethű. Sírnak, sikítanak a szólók a szájából. Amikor először hallottam azt hittem, hogy valami zenelejátszó bömböli szét valakinek a dobhártyáját. Kerestem ki ez az őrült, aki meg akar süketülni. Hát őrült az volt, de nem hallgatta a zenét, belőle jött.
Ha nem zavarna, azt mondanám, hogy jól csinálja. Sőt mondom is, de a hideg futkos a hátamon annyira idegesítő. Amolyan csendes őrült lenne, elvégre nem kötekszik… de nincs csendben.
Nem tudok tőle hátrafelé figyelni. Sohasem tudok tőle figyelni semmire. Már megint nem tudom meg a frankót. Csak szétesik a fejem a belőle áradó gitárszólótól.
Budapestnek mindig is megvoltak a maga őrültjei. Füttyős Gyuri, Szent Péter, Cigis Pisti . Talán a beatboxos is nevezetesség lesz.
A Füttyöst nem ismertem, bár anyu állítja, hogy láttam. Nem emlékszem rá. Legenda volt, ahogy állítólag járta a várost, és összetekert újságjával csapkodta a falat, vagy a nők fenekét. Anyu azt meséli, hogy ő sem úszta meg Gyurit. Neki is a fenekére vert párszor az újságjával.
Szent Péterrre már emlékszem. Öreg volt, koszos és a metrót járta. Hirdette az igét a maga zavaros módján.
A Cigis Pisti Már csak a Kispestieknek és a Lőrincieknek ismerős, Járta az üllői utat kezében egy golyóscsapággyal. Pörgette. Hallgatta. Időnként „Tigit! Tigit!” felkiáltással cigit kunyerált a járókelőktől. Időnként ököllel verte a közért kirakatokat, kierőszakolandó némi édességet.
Mára eltűntek mindannyian.
Most a beatboxos fiú van, no meg a Janó Bt. Mármint Janó, aki Bt. Az Őrsön próbálja eladni a munkaerejét. Szórólappal, a pulóverére hímezve, jólláthatósági mellényre szitázva hirdeti magát.
Ők - a régiek és az újak - részei a városképnek.
Fejezetek a Pesti meséből.