Ny.-en ötven körül is látszott, hogy egykor jóképű férfi volt. Az idő során kissé meghízott, kissé ódivatú lett. Se felesége, se gyereke. Ny. a „kedves mamával” élt.
Ny. egy kevéssé ismert gimnázium biológia-, kémia szakos tanára volt. És nőgyűlölő. A csinos lányokat kimondottan utálta. Azt tartotta, hogy csak a szépségükkel akarnak érvényesülni. Ny.-ről a tanítványai nagy része úgy tartotta, hogy homoszexuális. Biztosan senki nem tudott semmit.
Tanári pályafutása során sok lány életét keserítette meg, vette el a kedvüket nem csak a tantárgyaitól, hanem magától a tanulástól is. Persze a néhány kedvence – természetesen egytől egyig fiúk –, sokat köszönhet neki. Főiskolai szinten oktatott. Ha, és akit akart.
Nem az a típusú ember volt, aki véka alá tudta akarta rejteni a véleményét, de mivel az a gimnázium falai között maradt, nem lett belőle botrány. Féltek tőle a diákok és a szülők egyaránt. Az igazgató meg hagyta. Jobb a békesség. Miért pont ő csináljon botrányt? Ha fellép Ny. ellen, még a végén vérszemet kapnak a diákok, oda a tantestület tekintélye.
Ny. kimondottan szerencsés volt, hogy tanári pályafutása még a C64-esek korában véget ért. Ki tudja mi lett volna vele, az Internet korában? Biztosan hangot adott volna a nőgyűlöletének néhány internetes fórumon, és abban nem lett volna köszönet.
És ha kitör a botrány, maximum „önként” lemond, és mehet egy másik gimnáziumba tanítani. Tiszta lappal.
Ezzel persze megússza ő is és az igazgató is, mert senki nem firtatta volna, hogy Ny. tanári garázdálkodása hány életet „tett tönkre”. Pedig, ahogy a diákok és a szülők, úgy az igazgató is tudott Ny. elfogultságáról, mégsem tett semmit ellene. Védte a mundér becsületét.
Most egy ügyész mondott le önként, ezzel megúszva a fegyelmi eljárást és a felelősségre vonást.
Milyen egyszerű is így. Így már senki nem foglalkozik vele, hogy hányan úszták meg büntetést, vagy kaptak súlyosabbat az ügyész elfogultságának eredményeként. Vajon hány embert hurcolt meg ártatlanul, az előítéleteinek köszönhetően?
Senkit nem érdekel, hogy miért nem tűnt fel a kollégáinak, főnökeinek, hogy képtelen elfogulatlanul kezelni a rábízott ügyeket.
Senkit nem érdekel, hogy eljárásai során hányszor tette félre a tőle jogosan elvárható objektivitást.
Ez már nem érdekes, hiszen „önként” lemondott. A vizsgálat hatására…
Senkit, nem érdekel, hogy alkalmas-e a posztjára az a vezető, aki a beosztottja elfogultságát nem veszi észre, vagy ha észreveszi, nem tesz ellene semmit. Akit nem zavar, hogy az ártatlanság vélelme nem mindenkit illet meg a beosztottja eljárása során.
Senkit nem zavar, hogy a lemondással a vétkes tiszta lapot kapott, hiszen megúszta a fegyelmivel elbocsátás bélyegét.
Ki tudja, mikor kap megint közhivatalt, az „önként lemondott ügyész”.
Ez már nem érdekes, hiszen önként mondott le. A mundér becsülete ismét megvédettetett.
Itt már régen nem arról van szó, hogy az egykori ügyész kivel volt elfogult. Az ügy szempontjából mellékes. Itt arról van szó, hogy az egyesek a mundér becsületének védelme érdekében, már a törvényesség látszatára sem ügyelnek.
Szerintem.
