Időnként zenét hallgatok utazás közben. Időnként régi zenéket hallgatok utazás közben... Időnként csak figyelek utazás közben, és néha kombinálom mindezt.
Tididi di di didimm…
Szinte senki sincs a buszon. Ahogy felszállás után végignézek az utasokon, kezdem azt hinni, hogy nem félhét, hanem félöt van.
Én vagyok a negyedik utas. Mondjuk a nyolcadik jobban hangzana, de most ez van. Egy huszonéves lány üldögél a négyes ülésen. Olvas. Ketten szólóban ülnek. Bóbiskolnak.
Tididi di di didimm…
Halkan szól a blues a fülembe, szinte elnyomja a motorzaj. Megállóról megállóra egyre többen vagyunk a buszon. Félálomban ülök. Bambulok. A padlót, a felszállók lábát nézem.
Tididi tididi díííííííí…
Négy pár bakancs. Új felszállók. Három pár koszos, egy tiszta. A koszos bakancsok a négyes üléshez mennek, a tiszta az ajtó melletti üléshez tart. Felnézek. Melósok. Három fiatal egy idősebb. A fiatalok az olvasó lány mellé ülnek. Hangosak. Elnyomják a zenét és a motorzajt.
Az „öreget” froclizzák.
Merthogy csak egy felessel kezdte a reggelt, oszt józanul le fog esni a tetőről… Meg az este is mit művelt három sör után elment aludni… Húú, pedig milyen nők voltak a kocsmában! Nincs az öregben már erő… talán fel sem áll neki… vagy ha igen azt a kicsit az asszonynak tartogatja.
Az öreg közben előveszi a szemüvegét, orrára illeszti, megigazgatja a fülénél, majd magaelé veszi az újságot. Sportot vagy mit, innen nem igazán látszik. Az újság mögül szól ki.
„Ha nem fogod be a pofád, estére a vonaton vagy!”
Tididi tididi tididi ti…
Hathatós az érv. Új célpontot keresnek.
Közben már nem csak a hangjukkal van tele a busz, a szagukkal is. A lány mellettük szenved a kéretlen társaságtól. Menekülne de beszorították a négyes ülés sarkába. Megpróbál nem tudomást venni róluk, néz kifele a sötétbe. Süt belőle a feszültség.
Ő lesz az új célpont. A zavara.
Tididi di di didimm…
A nők kerülnek terítékre. A megélt vagy elképzelt kalandok. Persze mind a lányt nézi a szeme sarkából, hogyan nő a zavara. Repkednek a nevek, a helyszínek a pózok. A lány már szinte belefúrja a fejét az üvegbe.
Tididi di di didimm…
Hírtelen megfagy a levegő. Egy névtől, meg egy helyszíntől.
„Te szemét, te mondod magad a barátomnak? Hiszen akkor még a barátnőm volt…”
Tididi tididi díííííííí…
Feltekerem a hangerőt. Szól a „Bunkó blues”.
"Irénke úgy elhagyott
Aszonta bunkó vagyok!
Irén ez nem vót tőled szép
Irén szemét vagy, szemét
Irénke mér' hagytál el?
Irén! Ez nem vót fer…"
