A férfi és a nő ott állnak a rajtjelre várva. Együtt az első sorban. Szorítják egymás kezét, válluk összeér. Erőt merítenek egymásból, együtt meg tudják csinálni. Sikerülni fog.
Tekintetük elszánt. Várják a jelet. Elszántság, erő, akarat egyszerre munkál bennük. Kell! Nincs más választás.
Ezt. Most. Meg. Kell. Csinálni!
Persze mások gyorsabbak. Persze mások erősebbek. De ők sem fogják hagyni magukat. Az évek során eggyé vált akaratuk majd segít. Igen. Sikerülni fog!
A jelre mindenki elindul. A táv nem túl hosszú. Hét fehér csík, és hét fekete. Három lépés csíkonként. Szinte sima ügy.
Egy már meg is van, sőt már itt a következő.
A fiatalabbak és az erősebbek sorra megelőzik őket. Gyorsabbak.
De nem szabad feladni. Menni kell! Előre és előre. Hajtja őket az adrenalin. A fejük előrehajtva, csak előre néznek. Csak a lábakat látják maguk előtt.
Itt a harmadik fehér csík.
Csak nem lemaradni. Csak nem feladni. Feladni, azt sohasem szabad.
Nem először indulnak, és eddig mindig sikerült. Már közel a cél.
Lemaradtak.
A negyedik csíknál – félúton – járnak. Már csak ők nem értek célba, de kitartanak. Nem adják fel. Nem adhatják fel.
A versenynek már vége. Kürtök hajtják, űzik őket a cél felé.
Valami fehér suhan át előttük. Egy taxi. Nem ismerik fel, csak a következő lépés létezik. Csak az számít.
Mögöttük egy zöld villanás. Egy opel. Néhány centivel megy el mögöttük, de észre sem veszik. Csak a cél létezik. Már csak egy. Már csak egy fehér csík van hátra.
Egy SUV ér melléjük. Egy szőke fej hajol ki. Egy húsvér Barbie. A férfi biztosan megcsodálná egy padon ülve a parkban. Mindig tetszettek neki a szőke lányok. Most nem látja és nem hallja. Számára most nem létezik.
„Húzzá’ már vén köcsög – ordít a szőke – vidd a kurvádat is! Menjél már!”
Nem számít. Nem hallja. Még egy lépés. Átértek.
Az elszánás átadja a helyét a fáradtságnak. Felemeli a fejét. Körülnéz.
A nő gyengéd, szinte észrevétlen mozdulattal letörli a nyálat a férfi hátáról.
A szőke leköpte.
Közben a lámpa ismét zöldre vált.