A Császár utolsó története kapcsán megígértem, hogy elmesélem. Tegnap – nőnapon - mégsem illett. Hát akkor a zaklatásról…
A Császár utolsó története kapcsán megígértem, hogy elmesélem. Tegnap – nőnapon - mégsem illett. Hát akkor a zaklatásról…
Így jobban belegondolva, valamelyik bolond nyáron történt. Nem is tudom pontosan melyiken. Nyolcvanötben vagy nyolcvanhatban? Szinte hihetetlen, hogy akkoriban mi minden fért bele egy nyárba. Táborok, stoppolások, bulik… Összemosódik. Összemosódnak a helyszínek., az időpontok. Akkoriban, mint afféle kiskakas rohangáltam az országban a tyúkok, vagy inkább a lehetőségek után. Szerelmes voltam a szerelembe.
Talán Tatán történt. Autóstoppal érkeztünk két SIKKes lány után, akik éppen ott nyaraltak a KISZ táborban. Talán másik KISZ táborban. A hol nem is olyan érdekes.
Szóval ott voltunk, és volt annyi ismeretségünk, hogy maradhassunk pár napot.
Aki nyaralt KISZ táborban jól tudja, hogy ezek a „nyaralások” valójában az ideológiai továbbképződés, vagy munkavégzés örvén megejtett kollektív lerészegedést (nem kellett sok hozzá – eleinte) csajozást, pasizást jelentették a táborlakóknak.
A délutáni érkezést, és a maradási lehetőség kiharcolását követően az esete tábortűzzel, gitározással és Villányi Pinot Noirral zárult. A célszemélyt nem sikerült becserkészni. Természetesen. Mármint ez nem is olyan természetes, hiszen SIKKes lány volt. A SIKK elnevezést is tőle hallottam először az egészségügyi iskolára, ahova járt. A Semmelweis Ignác KurvaKépzőre
A másnap az másnap. Reggel férfiasan kiolvastuk a népszabadságot [fekete-fehér címkés Zalai vegyes-gyümölcs]. Reggeli az ebédlőben és az esete kipihenése továbbképzés címén. Részt vettünk rajta, már csak a társaság miatt.
Ebéd.
Ebédlő.
Tömeg.
Ismerősök egy csoportban. Mögöttünk huszonéves lányok. Hangosak. Valaki elárulja, hogy a sokadik számú Állami Építőipari Vállalat KISZesei. Egy más világból jöttek, dolgozó nők. Szikrázó lányok. Nem lehet rájuk nem oda figyelni. Tudják. Tudjuk. Uralják az ebédlőt. Szabadszájúak. Kitárgyalnak mindent és mindenkit. A SIKKes lányok hozzájuk képest apácanövendékek. Mögöttem álltak.
Próbáltam nem forogni. Próbáltam nem odafigyelni. Próbáltam férfi lenni. A fülem feladta. Mire eljutottam a tálcákig piros volt. Mit piros? Vörös. Azután az egész fejem. Mereven előre nézve izzadtam. Csak ne vegyék észre…
Észrevették. Az addig sem úrilányos társalgásuk konkrét pornóba váltott.
Levest. Levegőt! Csak el innen. Leülni egy asztalhoz ismerősök közé. Távol ezektől. Távol a megjegyzésektől, amikről már nem is tudtam, hogy kiről szólnak. El. El! EL!
A percek, másodpercek, mintha sohasem akarnának eltelni. Mi az úristen tart eddig? Miért nem halad a sor? Miért nem hagyják abba? A leves megvan. Paradicsom. Utálom. Nem baj elveszem, hátha valakinek még egy adag. Valami puha és mégsem puha a hátamhoz ér. Jesszusom ez hozzám nyomta a mellét!
Röhögnek.
Elakad a tálca a pulton. Szédülök. Hol van már a második? Mit tökölnek? Ezt nem lehet elviselni…
Nem tudom mi a második, csak elveszek egy tányért. Menedéket akarok. Egy asztalt távol ezektől. Ezektől, ezektől a … Remeg a kezem. Tálcát felemelni! Nem remegni! Elindulni! Méltóságot tartani!
Félfordulat…
Hirtelen mozdulattal egy kéz nyúl alám. Világvége.
A tálca az étellel repül. Nem hallom a csattanást. Nem hallok semmit, csak a röhögést.
Már csak a „ki innen” parancsa létezik.
A menekülés.
A szégyen…