Hidrogénbomba. Fehérre hidrogénezett sörte, farmer, bőrkabát. Csak úgy szívja magába az energiát, hogy amikor túltelítődik, robbanjon.
Hidrogénbomba. Fehérre hidrogénezett sörte, farmer, bőrkabát. Csak úgy szívja magába az energiát, hogy amikor túltelítődik, robbanjon.
Vörös fejjel, az indulattól reszketve áll a nő előtt a villamoson. Háta mögött egy kortalan férfi, valahol harminc és ötven között. Körülöleli a borgőz. Hasonlítanak, ő és a hidrogénbomba.
A nő nézi a hidrogénszőke fejet. Az sörték között átvöröslő bőrt. A járomcsontra feszülő bőrt. A kidagadt ereket a nyakon. Nézi. A tekintete időnként elrebben, időnként vissza. Fél? Nem. Pedig vele kiabál a szőke. Inkább unott. Megszokta, megszokhatta a kitöréseket. Bombabiztos. És a szőke kiabál. Vele.
- Megmontam! Nemegmontam? Addide. Most! Adide, hallod? Add ide! Nemérted? Most! Odaattam addvissza! Nyém! Neszarozz. Velem szarózó?
A nő benyúl a zsebébe gyűrött ezrest vesz elő, közben széthullik néhány érme is. Senki nem mozdul, senki nem szedi fel. Ott marad…
- Nemaszt. Aztat add, amit én attam! Az enyémet akarom! Velemte ne szarozzá!
- Mindjárt leszállunk. – csitítja a nő, és elteszi az ezrest. Turkál a zsebében.
A szőke fejre gumimaszkként simul a bőr, feszül a csontokon, feszül az ereken. A kéz lassan ökölbe szorul és emelkedik. Közelít a nő arcához. Ütni készül. Az évek során megtanult módszer, a férfias dühhöz társuló fenyegetés. Az erő hatalma.
- Montam neszarozzá, enyémet aggyad! Megmontam nem? Az Enyémet!
Hátulról – a borgőzből – kiszól a kortalan férfi.
- Mit akarol, he? Szétüssem a fejed? Kussojjá már el! Ráülök a szádra és telefingom, ha nem kushadó!
Az utasok lassan húzódnak a kocsi másik felébe. Nem kell a balhé.
- Hagyd. – a nő csak ennyit mond – Nincsen semmi…
A szőke keze lendül. Üt? Mégsem. Nem üt, csak ijeszt. Még. Csak. Ijeszt. Nem sok kell a robbanáshoz. A szőke fejben már ketyeg az időzítő.
- Addide! Most! Megyek. Én megyek hallod? Enyémet! Enyém! Mindet!
- Ha leszállunk, odaadom. Majd Bátyáékkal mész Erdőkertesre. Majd holnap…- csitítja tovább a nő.
- Hazudsz! Most akarok!
Hazudsz… A vádtól, megéled a nő szeme. Könnybe lábad. Nem szól. Csak elővesz két ropogós kétszázast. Azt, amit a szőke adott.
A szőke nyúlna érte, de elakad a mozdulat. A nőre néz, és robban a bomba.
- Ne anya! Ne! – zokogja - Neharaguggyá…
Zokog. Úgy, ahogy a hatéves fiúk még tudnak zokogni...
