Az elmúlt két hétben megtudtam, hogy Magyarország választópolgárainak többsége mintegy három millió ember, nem akar vizitdíjat, korházi napidíjat valamint tandíjat fizetni.
Az elmúlt két hétben megtudtam, hogy Magyarország választópolgárainak többsége mintegy három millió ember, nem akar vizitdíjat, korházi napidíjat valamint tandíjat fizetni.
Az utóbbit teljesen megértem. Egy olyan oktatási rendszernek én sem akarnék fizetni egy petákot sem, aminek akárcsak egy diplomása is elhiszi, hogy a rom millió igennel szavazó több, mint az a négymillió, aki azt mondta, hogy tessenek engem békén hagyni ezzel a baromsággal.
Szóval vizitdíj, napidíj és tandíj kilőve. Mert ezek ugye nem költségvetési tételek. Ezt eddig értem.
Már csak azért is, mert a Egészségbiztosítási Alap kiadásaira - a GDP-hez, azaz a lehetőségekhez viszonyítva – az a kormány költött a legkevesebbet, amely ma a népszavazás győzteseként ünnepli magát.
Azután azt mondja ennek népszavazást gründoló pártnak a pontentátja, hogy a kieső pénzt fedezze a költségvetés a játékadóból. Ezt nem értem. Most akkor költségvetési tételekről népszavaztunk, ami ugye törvénysértő, vagy nem?
Mindenesetre az ötlet nem rossz, csak kicsit bátrabban kell hozzáállni.
Az egészség és a szerencse mindig párban jár, mert ugye az egészséghez kell egy adag szerencse is. Ne felejtsük el az öröklött betegségek, vagy betegségi hajlamok pechjének általános esetét. Vagy itt van a legegyszerűbb betegség a megfázás. Azt ugye össze lehet szedni fűtetlen lakásban ugyanúgy, mint a Bahamákon egy hideg koktéltól.
Na ugye! A betegség ugyanannyira pech, mint ahogy az egészség szerencse kérdése.
A vizit- és napidíj eltörlésének első hozadéka feltehetőleg az lesz, hogy megint fellendül a rendelői klubélet.
Az egészségügyi intézmények várótermei mindig is a közösségi életet szolgálták. Itt sok mindenhez hozzá lehetett jutni a több órás várakozás ideje alatt. A legfrissebb pletykáktól, a rémhíreken keresztül, a legfrissebb fertőző betegségekig szinte minden (el)kapható volt. Ezért ezt a közösségi teret kell elsősorban fel- illetve kihasználni, az egészségügy anyagi gondjainak megoldására.
Ugye, a várakozás - bármilyen jó is a hangulat - idegölő és unalmas. Főként, mert mindig odapofátlanodik néhány beteg, aki minél hamarabb túl akar lenni a vizsgálatokon és pihenni, gyógyulni akar. Bleeee! Ezek bizony a közösséget bomlasztó elemek, akiket a közösség részévé kell tenni.
Ahhoz, hogy őket beolvasszuk a közösségbe meg kell teremteni valamit, ami vonzóvá, érdekessé, sőt izgalmassá teszi részükre (is) a várakozással töltendő időt.
A megoldás a TB-Lottót.
A TB-Lottó az egészségügy és a szerencsejáték egészséges ötvözete, ami a bevételei révén, nemcsak plusz anyagi forrásokat, nemcsak plusz munkahelyeket teremt, hanem érdekfeszítővé, sőt izgalmassá teheti a betegségtől fásult emberek életét (is). Valamint a rendelőintézetek, kórházak törzsközönségének is új örömöket biztosít.
Nem kell hozzá más, csak az hogy az egészségügyi intézményekben kialakítsák a TB-Lottózókat. Itt a betegek, a hozzátartozók, vagy a potenciális jövőbeni betegek olcsón küldhetnék játékba a szelvényeiket, mellyel orvosi kezeléseket nyerhetnek, méghozzá soron kívül. Sőt mi több óránként! Hiszen a nyeremények csak hatvan napig beválthatóak.
Gondoljunk csak bele milyen nagyszerű érzés, amikor az ember egy egyszerű gyomorrontással elmegy az orvoshoz, és mire sorra kerül nyer egy soron kívüli fogtömést, vagy esetleg egy szívkatéterezést. Persze mindezt ingyen, azaz az Egészségbiztosítási Alap által, azaz mindenki által fizetve.
Hazánk játékos kedvű polgárait ismerve olyan sorban állás lesz a szelvények játékba küldéséért, hogy a befolyt milliárdokból modernizálni lehet minden egészségügyi intézményt.
Persze ennek is, mint nálunk mindennek előbb-utóbb kialakul a másodlagos piaca. Azt hiszem inkább előbb. Valószínűleg a TB-Lottó beindítását követő harmadik héten majd megjelenik az első hirdetés:
„Császármetszést cserélnék aranyér gyűrűzésre. Jelige: nehéz szülés”
