Nézze meg Mester, ez valódi hamisítvány. Nem gagyi! – zárja le a mondandóját alkalmi ismerősöm a Király utcában.
Nézze meg Mester, ez valódi hamisítvány. Nem gagyi! – zárja le a mondandóját alkalmi ismerősöm a Király utcában.
No igen, a Király utca. Gyermekkorom Mayája, a seftesek egykori mekkája. A sefteseké, akik a két körút között ellepték a járdást a bizományik előtt.
A Maya, így ipszilonnal. Hivatalos nevén Majakovszkij utca, de az öregeknek csak Király utca. Hogy ki becézte Mayának először „a nagy, szovjet” költőről elnevezett utcát? Nem tudom, biztos van erről is legalább egy legenda. Szerintem Pesten mindenről van.
Nem tudom, hogy a férfi honnan került elő, de egyszer csak itt van. Lép mellettem vagy hármat. Fekete, háromnegyedes kabátja szárnyi meglebbennek, megmutatva a fekete ingét, fehér nyakkendőjét, és spagetti csíkos öltönyét. Fehér cipőjének orra porosan kunkorodik az égre. Mint valami naftalinból előhúzott chicagói szeszcsempész. Mondjuk naftalin szaga, az nincs. Nem is molyrágta, csak olyan avétos.
Jó, jó. Pesten is volt Csikágó, de ott nem csempészték a szeszt, csak itták.
Szóval, ahogy lépked mellettem, megszólal.
Szép öltöny. Csinos… de kéne még valami Mester. Valami, ami hangsúlyt ad a megjelenésének. Egy óra? Mondjuk egy Doxa. Nem érdekli?
Valahogy közben elém került. Elállja az utat. És mosolyog. Meleg, huncut szemekkel. Mosolyog a pengebajusz alatt.
Nem érdekel. Sietek. Sietnék… Ki akarom kerülni, el akarom hessegetni… De nem zavarja. Nem hagyja.
Nem drága Mester. Ajánlanék én drágát olyannak, aki konfekciót hord? Ugyan! De egy doxa, vagy egy patekfilip… Az dobna magán. Kiemelné. A tömegből. Egy doxával, vagy egy pattekkel még a konfekció sem tűnne fel senkinek. Mester, hatvanért megszámítom. Na? Hatvanért? Egy doxa?
Újabb kikerülési kísérlet. Medvetánc…
Figyeljen már Mester! Nem átverés. Ez nem igazi… Mármint órának igazi, csak hamis. De pontos, mint a Nyavaja… vagy hogy hívják azt a japán vonatot. Tartós. Igazi műremek! Hallgassa meg, ez nem ketyeg, ez mu-zsi-kál. Mi ezért hatvan? Sok? Nekem is kétszázba van… kétszáz dollárba. Úgy hoztam Tájföldről… ott zenéltem, csak most nincs munka.
Egy lépés balra. Nem tudom kikerülni… Közben elővarázsolt egy karórát. Elém dugja. Szép, testes darab.
Nem verem át! Nézze. Nézze, ide van írva, hogy REPLICA. Ez csak egy hamisítvány, de van olyan jó, mint az igazi. Másolat. Mondom, nekem is kétszázba van. Na, legyen ötvenezer… akkor már szinte semmi a haszon. Na! Gondolja meg Mester. Ilyen alaklom nem lesz több.
Egy lépés jobbra, csendes fejcsóválással… jól adja, de ki hord magánál ötvenezret kp? Tesz még egy kísérletet.
Nézze meg Mester, ez valódi hamisítvány. Nem gagyi!
Feladta. Utamra enged.
Valódi hamisítvány… hmmm. Itt tartanánk? Már nem is kell titkolni?