A mák az alfája és az omegája ennek az egész katyvasznak - mondta a bajszos öregúr és megigazította a nyakkendőjét. Ha jól emlékszem éppen a hármas buszra vártunk Promontor környékén.
A mák az alfája és az omegája ennek az egész katyvasznak - mondta a bajszos öregúr és megigazította a nyakkendőjét. Ha jól emlékszem éppen a hármas buszra vártunk Promontor környékén.
Ha jól emlékszem… de egyáltalán nem biztos, hogy jól emlékszem. Végülis a hol, meg a mikor lényegtelen.
A lényeges az őszes úr zöld zakóban, fehér ingben, fekete nyakkendővel, és a hegyes bajszával. Először nem is arra figyeltem mit mond, hanem arra hogy milyen mókásan mozog a bajusza, ha beszél. Manó bácsi.
Közben megjött a busz. Felszálltunk. Mellém ült. …és mondta. Mint a duracell-nyúl. Ha rózsaszínben pompázott volna meg is mondom neki. Nyuszi bácsi.
Szóval a mák az, ami az alfája és az omegája az egész katyvasznak.
Nem Manó bácsi, nem főzött virtuálisan. Ő a nagybetűs mákról – bocsánat MÁK-ról – mesélt. Az a MÁK a „megállóhelyek és átszállási kapcsolatok”. Nem a zenekar, a tömegközlekedés. Mert Manó bácsi, mint modotta volt közlekedési mérnök volt. Ráadásul meg nem értett.
Valamikor kezdő mérnökként azok közé tartozott, akik a kötöttpályás közlekedést preferálták. Kisebbségben volt, mert, „ha beszarik a villamos, áll a pálya, a busz meg tud kerülni”. Hiába érveltek várható forgalomnövekedéssel. Megmondták, hogy a forgalom nem fog nőni, még akkor sem, ha mindenkinek lesz autója. Mert a szocialista ember előbb-utóbb, mind autóval fog közlekedni. Vagy csak azt mondták, hogy mindenkinek lesz autója? Nem emlékszem, hogy mit is mondtak neki egykor. Pedig elmesélte. Sőt eljátszotta, hogy hogyan torkollták le őket.
Szóval azt mondta az öreg, hogy a BKV vezetése marhákból áll.
„Mert ezek nem értik, hogy az emberek A-ból B-be jutni a legkevesebb átszállással szeretnének. Mert ezek nem értik, hogy az átszállások száma relatíve növelik az utazás költségét és időtartamát. Mert ezek nem értik, hogy az emberek nem csak az veszik figyelembe, hogy mi a legrövidebb út, hanem azt is, hogy mi a legkényelmesebb. Figyeljen ide fiam, maga lemegy az aluljáróba, ha nem feltétlenül szükséges? Ugye, hogy nem. Nem vakond az ember, nem is üregi nyúl, hogy a föld alatt érezze jól magát… Volt az az aluljáró Kőbányán. Ismeri? Ott a városközpontban… Rémes egy hely, csak a csövesek mentek oda jó szívvel, ha van azoknak olyan.
Szóval átszállás. Jogosnak érzi azt, hogy ugyanannyit fizet két megállóért, mint tízért? Ugye hogy nem? Mégis ezek a marhák azt erőltetik, hogy minél többször szálljon át az ember.
Já-rat ki-hasz-nált-ság.
Az, meg bliccelő gyár. Ha nekem ötször kell átszállnom tizenöt megállóért, az egyrészt drága, másrészt öt megállónál rövidebb utazásokon fixen bliccelni fogok. Mert nem éri meg fizetni…
Egyszer azt javasoltuk, hogy a főváros kötelezze munkáltatókat, hogy bérletet vegyenek minden dolgozónak. Azt mondták nem lehet. Pedig megoldás lenne… Ja, hogy a cégek vidékre menekülnének. Ugyan már a főváros az főváros. Lenne aki menekülne, de akárhova menekül is ott ugyanúgy gond lesz a tömegközlekedéssel…
Nem tudnak ezek értelmesen gondolkodni. Tönkreteszik Budapestet. Mert, ha összeomlik a tömegközlekedés, tönkre megy ez a város is. Lakhatatlan lesz…"
És ezzel leszállt az Október 23. utcánál.
Kellett vagy egy perc, mire rájöttem, nekem is le kellett volna szállnom, de Manó Bácsi lukat beszélt a hasamba. Még jó, hogy van némi párhuzamosság a négyes villamossal, így a következő megállónál is átszállhattam.
Tényleg a MÁK az alfája és az omegája ennek a katyvasznak… amíg racionalizálni nem kezdenek.
