Utálatosak ezek a frontok. Pedig ez még nem is a harmadik ukrán, csak egy egyszerű gyenge hidegfront.
Utálatosak ezek a frontok. Pedig ez még nem is a harmadik ukrán, csak egy egyszerű gyenge hidegfront.
Talán az egésznapi pörgés, talán a közeledő esőfelhők okozzák, de robot üzemmódban közlekedem. Aludni akarok! Már a vonaton is aludtam. Volna.
A sínbohóc felébresztett Zuglónál. Tudom, neki az a dolga, hogy ellenőrizze a jegyeket, de a többi legalább Kőbánya-Kispestig nyugton ül. Ha már a Nyugatiban felszállás előtt is jegyeket ellenőriznek…
Mindegy, most már hazafelé tartok. Már csak egy óra…
A buszon a hozzám hasonló félzombik vannak többségben. A szemük félik lecsukva.
Szerencsére van ülőhely, öt megállónyi relax…
Mégsem ismerős fejet – inkább fejeket - látok. Nézd már, ez a cigánylyán!
Mögöttük nincs hely, de a mellettük lévő egyes ülés szabad. Átköltözöm.
A lány – úgy látszik nála ez a normális állapot – a lábát maga alá húzva ül. Kezében könyv. Tankönyv. A szőkét nyüstöli. A fiú válaszolgat a kérdésekre. Ha jól értem történelem. Az érettségire készülnek.
A szőkén látszik, hogy unja. Mással foglalkozna, a keze időnként megindul a lány lába felé, de egy határozott mozdulat mindi visszarakja a kiinduló helyzetbe. És jönnek a kérdések…
Azt hiszem nem hiába szurkoltunk. A múltkori vizit sikeres volt… vagy csak nem törődnek a családdal. A fiúhoz mennek. Hétköznap. Ez bizony nem családlátogatás.
A kérdés zápor közelében a szőke terelni próbálja a szót. Mikor érünk holnap oda? – kérdezi.
Hááát, úgy este kilenc felé. Öregapán kijön elénk. Talán öreganyám is. Bár ő inkább készülődni fog. Nagy esemény leszünk. Jönnek a Pestiek. Régen minden nyarat náluk töltöttem. Vigyázz öreganyám boszorkány, ha nem vagy jó hozzám békává változtat…
A lány arca, mókásan fenyegetővé válik, mintha kisgyereknek mesélne rémtörténetet. A haját egy mozdulattal felborzolja. Nagyon fenyegető…
A fiú eljátszza, hogy megrémül. Szemei elkerekednek. És akkor béka maradok? – kérdi
Amíg a világ, világ. Vagy amíg egy királykisasszony meg nem csókol. Így!
És megcsókolja. Hosszan bújnak egymásba… a könyv leesik, de észre sem veszik.
Zavarba jövök. Az első ajtónál szállok le, hogy ne őket nézzem.
A busz ablakán keresztül látom, a csók még tart.
Hát királyfi, te sem leszel egyhamar béka…