16.02. Budapest, Mátyásföld.
A célobjektum - a 276E jelzésű autóbusz - a műveleti területre ér…
16.02. Budapest, Mátyásföld.
A célobjektum - a 276E jelzésű autóbusz - a műveleti területre ér…
Egyetlen rohammal veszik be a buszt. Lehetnek vagy tízen. Jól öltözöttek, már ami a korosztályukat illeti.
A támadásuk begyakorolt koreográfia szerint történik. Megosztják egymás között a három ajtót. Egészpályás letámadás.
Pedig van hely. Nem azt mondom, hogy bőven van, de van. Mindössze négy-öt embernek nem jut ülőhely. Mi különben sem ülnénk le, minek erre a pár megállóra. Mi csak a Szamócáig megyünk. Fagyizni.
Nos a kommandó, ebbe a békés délutáni fagylaltozásra hangolódott állapotba rongyol bele.
Az első ajtónál támadó csapat akcióját nem tudom figyelemmel kísérni, mert beszorultunk a másik két különítmény közé.
Az elsőként támadó zöldruhás támadó a hátsó ajtó irányába biztosítja a hídfőállást. Ennek keretében az ajtó mellett ülőt próbálja a táskájával szemből leütni, de az elkapja a fejét. Szegény fickó nem tudja még, hogy kb. negyven év tömegközlekedési rutinja kevés. A zöldruhás támadó egy hirtelen fordulatot tesz és táska becsapódik a kopaszodó tarkón. Itt egy pillanatra elvesztem a fonalat, mert a mozdulatsor elején a táska a bordáim közé fúródik, a végén egy sarok morzsolja a lábujjaimat.
Közben a piros ruhás behatoló az első ajtó felé ülő legközelebbi utast vesz célba. Egy kapaszkodásnak tűnő mozdulattal könyököl a békésen olvasgató lány fejére, akinek ettől leesik a szemüvege. Riadtan kap utána. Megmenti.
A harmadik támadó a biztosított hídfőállásból előre tör. És a táskáját, úgy ejti az ott ülő összes úr ölébe, hogy az fájdalmában előregörnyed. Ott a kapaszkodó. A homloka koppan rajta. Még ketten jönnek, de ők a záródó ajtót biztosítják.
A hátsó ajtótól támadók kevésbé agresszívek. Úgy biztosítják a területet, hogy közben lehetőséget adnak a menekülésre. A rémült utasok hibáznak. Nem élnek a lehetőséggel.
A sarokban álldogáló fiú bánja meg először a figyelmetlenségét. A kicsapó kéz szinte leszakítja a fülével együtt az mp3 lejátszó fülhallgatóját.
Az ajtóval szemben ülők felpattannak. Menekülnének, de a helyüket elfoglaló támadók szinte a középső ajtóig szorítják őket.
Két tűz közé szorultunk.
A busz elindul.
A kommandó eddig egy szót sem szólt.
Hiába van két lábam, újra ugyanaz az áldozat. Menekülni kéne.
Közben a zöldruhás – ő lehet a parancsnok – rá rivall a hátam mögött ülő huszonéves lányra.
„Hé öcsi, jó lenne, ha felállnál!”
A lány nem ellenkezik. A hátsó ajtó felé menekülne, de ott ugye ott vagyunk mi, meg a hátsó ajtótól menekülő páros. Összetömörülünk.
Valahogy ki kellene törni… de hogyan? Szerencsére az egyik menekülőt hagyják jelezni.
Megálló.
Megmenekültünk.
Mehetünk fagyizni.
…s közben a távolodó buszt szép lassan elfoglalja a Mátyásföldi Úrasszonyok Bevetési Alegysége.
Szerintem templomba mennek.
