Hát igen, vannak napok, amikor minden nehezen indul. Vagy, ha mégsem indul nehezen, akkor néhányan megpróbálják megnehezíteni.
Hát igen, vannak napok, amikor minden nehezen indul. Vagy, ha mégsem indul nehezen, akkor néhányan megpróbálják megnehezíteni.
Nos, ezen a pénteken én voltam az a bizonyos szomszéd, akinek a tehenére ráfért volna a döggé válás. Legalábbis a vasutasok szeme ezt sugározta. Még jó, hogy egyikük sem volt mentalista…
Leszámítva felelőtlen magatartásomat - miszerint nem váltottam meg előre a jegyet, nem szeretek egy szolgáltatásért duplán fizetni, valamint a vonat megközelítése során a célállomásra és a vágányszámra koncentrálok – szinte akadálytalanul jutottunk el a vonathoz. Aki nem hiszi, kérdezzen meg egy vasutast, ez bíz a normális üzemmenet.
Ha az ember húsz perccel indulás előtt egy olyan vonaton ül, amelynek kb. hat kocsija minimum ötven perce áll a vágányon, az ne lepődjön meg, ha egyszer csak western hangulat veszi kezdetét.
Békés üldögélésünkből olyan zaj riasztott fel, mint amikor a Jessie James and Co. betétgyűjtési akcióba kezdett valamelyik nyugatra tartó vonaton. A másik eshetőség ami átvillant az agyamon, közvetlenül Jessie James előtt az az, hogy fradi meccs lesz valahol a Budapest – Nagykanizsa vonalon, és a vidám ferencvárosi drukkerek bemelegítés gyanánt most verik ócskavassá alattunk a szerelvényt. A hangok alapján, melyet elfojtott nyögések, és kisebb sikkantások kísértek joggal hihettük ezt. Ezek a hangok, fémes csattanások, olyan mint amikor francia kulccsal alakítja át valaki egy autó karosszériáját. Csusszanó súrlódás hangja, mint amikor valaki egy nylon zsákba csavart hullák vonszol. Tompa puffanások, mint amikor baseball ütőkkel verik szét az üléseket.
Így utólag olyan érzés volt, mint amikor a gyűrűk urának egy ork hordája a filmvászonról megpattanva lerohanja a vonatot.
Ez nem is ált olyan messze a valóságtól. Az utasokkal félig teli vagonokat a takarítók szállták meg. Persze a szemeteseket csak ott ürítették, ahol nem ült senki. Így a két szemétszedővel és egy söprögetővel felálló csapat szint tíz másodperc alatt robogott végig a vagonon. Tisztább nem lett, de legalább néhányan felriadtak, így felkészülten tudták várni indulás után a kalauzt. Mert már csak pár másodperc és elindul…
Demjén Rózsinak kellett igazat adnom. Amikor elindult a vonat a szívem tényleg majdnem megszakadt… Ott hagytuk végre a sztrájkelvonási tünetekkel küzdő sínbohócok uralta Délit. A Délit, aminek a nevében a pu. rövidítés még véletlenül sem pályaudvart jelent. Valószínűbb a „pusztulj utas!” szemlélet ilyetén manifesztálódása.
Persze, aki azt hiszi, hogy a sors nem tartogatott meglepetést az téved. Nem ekkor még mindig nem lehetett a közelgő maratonira koncentrálni, mert jött a kalauz.
Személy szerint az a manus volt a vonat jegykezelője, aki olyan mély átérzéssel világosította fel az utazni vágyó lengyelt arról, hogy szar dolog, ha nem érti a magyar feliratokat. Kicsit felhős hangulatban kezdett a munkájához. Megértem. Az a sok rohadék (értsd. utasok) olyan dolgokkal cseszegtették, amiről ő nem tehet. Miért? Tán ő tolta be azt a qrva vonatot a kilencesre, az induló mögé? Nem, Hát akkor meg?
Persze lehet, hogy otthon is gondok voltak. Vagy a főnök volt hülye… Vagy akármi. A feszültséget le kell vezetni. Ezért kollektív igazoltatásba kezdett. Ha valaki kedvezményt akar, az igazolja magát. Fényképes igazolvánnyal.
Elgondolkodtató.
Az ember munkáltatója kiállít egy papírt. Pecséttel, aláírással, iktatószámmal. Erre jár a kedvezmény tizenkét alkalomra. A pénztárban megnézik, hogy pecsét aláírás törvényi hivatkozás van-e. Ha van, akkor jár a kedvezmény. A vonaton a sínbohóc megnézi, hogy van-e papír, arról le van-e írva az utazás, meg, hogy annak a nevére szól-e, aki mutogatja.
Így spórol az állam, így spórol a MÁV. Meg így mulat egy magyar úr, mert kérem szépen csak az nem csinál magának kamu kedvezményes papírt, aki elvből becsületes.
Tudjuk ezt mindnyájan. Én is, a pénztáros is, a kalauz is. Csak az utóbbi kettő egyéb frusztrációit levezetendő némi keménykedéssel sínbohóccá változtatja magát.
A BKV bornírt reklámja valami olyasmit kérdez az ellenőrökről, vagy magáról a cégről, hogy „ha utálod, attól jobb lesz?”
Azt hiszem az utasoknak is össze kéne dobni néhány plakátnyit a Déli üzemi helységeibe, hátha kevésbé utálják majd őket a vasutasok.
