Állok a tükör előtt, és nézem a magam. A tükör itt van közvetlenül az iroda ajtó mellett a folyosón. Egészalakos. Egy negyvenes kecskeszakállas fickó néz vissza, vakember szemüvegben, fekete pólóban, zöld rövidnadrágban. A lábánál hátizsák, amiből kilóg a korcsolya cipőrésze. Nem az a típus, akivel csak úgy jobb híján elkezdenék beszélgetni .
Állok a tükör előtt, és nézem a magam. A tükör itt van közvetlenül az iroda ajtó mellett a folyosón. Egészalakos. Egy negyvenes kecskeszakállas fickó néz vissza, vakember szemüvegben, fekete pólóban, zöld rövidnadrágban. A lábánál hátizsák, amiből kilóg a korcsolya cipőrésze. Nem az a típus, akivel csak úgy jobb híján elkezdenék beszélgetni .
Háromnegyed hét. Most érkeztem.
Nem, nem a nárcisztikus hajlamaim állítottak a tükör elé.
Egyrészt útba esett, másrészt a fickó hibája a metróból.
Persze láttam, amikor felszállt az Örsön. A feltűnően gyűrött alakról nem igazán lehetett eldönteni, hogy már másnapos, vagy még aznapos. Minden esetre slamposnak látszott a valaha jobbnapokat látott (ez még akár a tegnap reggel is lehetett) öltönye. A csíkos inge kigombolt gallérján sárgásszürke csík, a kék nyakkendője a zakózsebbe gyűrve. Az öv feletti gomb hiányzik az ingéről. Kilóg a hasa.
Mellém huppan. Mit huppan? Becsapódik, mint a ledobott liszteszsák.
Le zsák, mondaná Hofi Géza bácsi
Őgyűröttsége végigmér. Így, hogy közvetlenül mellettem cseréli a levegőt, már a muslicákat is látni vélem a szája körül. Ez még aznapos. És alkoholt izzad .
Basszus!, nincs kedvem arrébb ülni. Ki. Fogom. Bírni. Majd ritkábban veszek levegőt
A gyűrött nem veszi észre a viszolygásom, elvigyorodik és beszélni kezd. Én meg kezdek megfulladni. Nem vagyok szokva a hajnali kocsma feelinghez - maximum fesztiválok alkalmával. Elgondolkodom, hogy mennyit rontana a kocsi szagán, ha hánynék egyet. A gyomrom is ezt forgatja… Visszanyelem. Még három megálló. Ez már a Pillangó. Legalább most a bónusz lószarszagot nem hozza a tavaszi szellő. Az már tényleg sok(k) lenne.
Ez a gyűrött fickó - itt mellettem - folyamatosan beszél.
Egyre inkább úgy tűnik, hozzám beszél. De miért pont hozzám? Vannak itt még jó néhányan.
Szemben ott van a piros ruhás lány. Úgy sem veszi le róla a szemét. Az egyiket. Szerintem a szoknyája alá akar belesni. Vagy csak a lány reakcióját várja a történetére.
Ez a pasi vak. Nem látja, hogy a lány zenét hallgat és nem őt? Ráadásul a lány is lustaságból fakadó búvárképzésen vesz részt. Igyekszik minél kevesebb levegőt venni
Mindjárt itt a Keleti. Jó lenne, ha leszállna. Nem ő, hanem a lány száll le.
A gyűröttnek elakad a szava. A lány tangáját nézi, mármint ami átlátszik belőle a ruhán. Vagy, ahogy ő mondja a bálnauszonyt. Oda nézek én is. Tényleg úgy néz ki. Ezt még észre sem vettem eddig
Menekülőre fogom. Egy megálló. Az ajtóban állva igazgatom a hátizsákom.
Blaha. Az ajtón kilépve még látom, hogy integet.
Van egy olyan érzésem. Hogy ez most meg van győződve arról, hogy jót beszélgettünk.
