- A fiam egy pöcs. - a mondat végén pontként teszi le a poharat.
- A fiam egy pöcs. - a mondat végén pontként teszi le a poharat.
A szomszéd asztalnál ülők valahogy - legalábbis első blikkre - nem illenek ide, a pincekocsmába. Két szolárium barna fickó, az ablaktalan, füsttől szürkefalú helységben könyököl az asztalon. Akár testvérek is lehetnének. Mindkettőn gyűrött banking dress.
Mintha nem is csütörtök délután, hanem péntek reggel lenne.
Mintha a csütörtök éjszaka viharait vezetnék le.
Az, akinek a fia a „pöcs”, kétujjnyi szivart rágcsál. Közöttük egy üveg Baccardi, és két vizes pohár. Iszogatnak. Emberes adagokat. Az üveg tán harmadig van. Még.
- Tényleg egy pöcs. - megszívja a szivart. - Tényleg nincs kedved… - összedörzsöli a hüvelyk és a mutatóujját - Kubába jönni? Egy olyan Lost minmusz túrára.
- Az last minit, te… - a te utáni minősítés elmarad, pedig ott ül az arcán. Tölt. Az ukránok erre a mennyiségre mondják, hogy „csuty-csuty”.
- Lost minus. Semmi kedvezmény, amolyan full extrás út. Csak unom a full extra kifejezést.
Na érdekel? Van egy szabad hely… A fiamat akartam vinni tizenhatodik születésnapjára, de azt a pöcsöt nem érdekli. Inkább megy a Tiszához, valami táborba, vagy mibe. De még csak nem is nyaralni, melózni fog… Nem normális a kölyök.
Ha anyámék nekem akartak volna ilyet adni, annak idején, hát ki nem hagyom!
Mondtam a kölyöknek, ne légy puha kisfiam. Kuba. Érted Kuba. Táncos kurvák, rum, buli az élet. Két hét fieszta. Olyan fekete bukszákat kapsz, hogy a tíz ujjad megnyalod. Pénz nem számít. De kaphatsz kreolt, vagy fehéret is. Amilyet akarsz.
Erre az a puhapöcsű csak hallgat, hümmög, hogy neki van barátnője… A marha. Ennyi idős koromban éjjel-nappal hajtottam a csajokat. Lány, asszony egyre ment, csak megkapjam őket.
- Az most sem érdekel téged. Egs! - nem koccintanak, csak felemelik a poharat és isznak. Komótosan, kortyolva. Igazuk van, nem szabad mindent a gallér mögé borítani. Nem lóverseny.
- Szóval ez a pöcs nem akar jönni. Gondoltam átadom valami cimborának a helyet. Még mielőtt megkérdeznéd, külön szoba. és nem, az asszonyt nem akarom vinni. Kocsmába sem viszek innivalót. Kuba. Minden van, mindent megkapsz. Csak pénz kérdése. A tavalyi túrát egy hétig pihentem ki. Azok a csajok úgy kifacsarnak, mint a citromot. Mindent tudnak, amit tudniuk kell. Olcsó nők, olcsó pia, nap, és tenger. Mi kell még? No, van kedved?
- Mennyibe fájna egy ilyen karibi álom?
Elhangzik egy hat számjegyű összeg. Nem egy havi fizetésem, az biztos.
A szivaros várakozóan néz. A másik széttölti az üvegből a maradék rumot.
- A fiad tényleg pöcs. Ezt igyuk meg, azután menjünk bulizni. Akkor Kubára!
A pult felé int. - Számlát!
