Szerintem a dzsedik előttem ültek a buszon. Igazából nem nézetek ki dzsedinek, de tudom a filmből, hogy a legtöbb dzsedi sok mindennek kinéz, csak dzsedinek nem.
Szerintem a dzsedik előttem ültek a buszon. Igazából nem nézetek ki dzsedinek, de tudom a filmből, hogy a legtöbb dzsedi sok mindennek kinéz, csak dzsedinek nem.
De valami furcsa áradt belőlük, ami vagy a sötét erő, vagy…
Éreztem is a vonzását.
Szerencsére megúsztam. Éreztem én, hogy baj van. Éreztem. Az egész még ott kezdődött tegnap a buszon a dzsedikkel. Közben el is aludtam, ami mondjuk elő szokott fordulni fülledt délutánokon, és a tegnapi igazán az volt. Szóval a békés szunyókálásból hirtelen felriadtam. Nem, nem úgy, hogy jézusom hol vagyok. Csak zavart éreztem az erőben. Olyan „valami baj” van ébredés volt.
De mégsem volt. Leszálltam. Hazaértem. Mentem a fürdőszobába kezet mosni. Kapcsolnám fel a villanyt, de semmi.
Na ekkor szólalt meg belül egy hang, „Welcome in the dark side!”.
Szabadulni akartam, tudtam, hogy nincs helyem a sötét oldalon. Kaptam volna a lézerkardomért, de nincs. Így mobilt rántottam, és hívtam az áramszolgáltatót. Megkezdődött a harc…
Hogy hova lett a delej a vezetékből?
Nos, úgy két órával hazaérkezésem előtt az Alaska típusú kenyérpirító úgy döntött, hogy kiszolgálta az idejét. Mellesmeg mindig is sejtettem, hogy a kenyérpirító kivagyibb masina, mint például egy vasaló. Mert a vasaló – néhány évvel ezelőtt – amikor úgy döntött, hogy nyugdíjba megy nem feltűnősködött. Nem ám! Csak mécsesnek nézte a zsinórja végét és szolidan meggyújtotta, mondván „én többet nem”.
De a kenyérpirító, az partizni akart. Tüzijátékot rendezett magának. Bulizott. Repkedtek a szikrák, majd zárásként leverte a villanyt. Ohne amper.
No de nem kapkodni. Mielőtt telefonálni kezdtem volna, minden létező műanyag bizbaszt a plafonra irányítottam, ami a villanyórából, vagy a biztosítékból állt ki és leginkább félhatot mutatott.
Eredmény? Még mindig a sötét oldalon voltam. Fél hét volt. Nosza, akkor telefon.
Először a gép. Nyomjak egyest, nyomjak kettest, meg még kettest. Aztán jött a figyelmeztetés, hogy magnóra rögzítik a beszélgetést. Kitartottam. Áramot szeretnék, nem bombariadót.
A kitartás eredménye egy kedves hangú ügyintéző hölgy. Mondok neki, hogy mi van, illetve mi nincs. Meg azt is, hogy hol nincs. Mire ő? A környékről nem jelentettek hibát. Mit mondott a maszek villanyász? Van-e amper a szomszédban? Ha házon belüli a hiba a hét és félpénzbe fog fájni. Küldje-e így a villanyászt?
Hopp, a szomszédokat nem kérdeztem. Mondok, mindjárt telefonálok újra, csak megkérdem a szomszédokat.
Jelzem, az ikerház másik felében félig van amper, a többi szomszédoknál teljesen.
Telefon kettő Elműéknek. Nyomkodáson, fenyegetésen túl, ügyintéző kettő. Barátságos férfihang. Tényleg bibi lehet. Van is egy ampervadász négy utcával arrébb. Ha ott végez benéz hozzám is, bár addigra lészen világosság. Köszönök. Nyugszom. Le fogom győzni a sötét oldalt.
Két órával később, amper sehol. Már fél kilenc… Úgy tűnik, legyőz a sötét oldal. Még egy telefon Elműnek. Pech. Újfent az első ügyintéző. Kérdései maradtak ugyanazok. Felvilágosítom, hogy minek hívnék maszek villanyászt, amíg nem tudom, hogy a hiba kinek a térfelén pattog. Kezdtem kissé képzavaros lenni. Főleg amikor közölte a nőihölgy, hogy különben sem jelentettek be tőlünk hibát. Hangot adtam a neheztelésemnek, mondván, hogy két órája jelentettem be. (Ez még a netre is felkerülhet.)
Öt perc múlva csörgött a telefonom. Szerelő. Jön ő, jön. Mondjuk fél tízre ide is ér. Hogy csinálni is tud valamit? Hát az nem biztos, mert ugye darkosodik az éjszaka. De jön.
Újabb Elmű telefon. Újabb neheztelés. Azt hiszem csak a felmenőági rokonok emlegetése maradt el, de elmeszakértői véleményt kiállítottam az ügyintézőkről… A maszek villanyszerelő folyamatos emlegetésétől, a címtovábbítás elfeledéséig.
Közben ampervadász jön, oszlopra kúsz, és legyőzi a sötét oldalt. Este tíz óra. A hatórányi amperhiányt szerencsére a hűtő összes lakója épségben átvészelte.
Megjegyzem a szomszédot nem zavarta. Áramszünet? Oda se neki. Tüzet rakott az udvaron és húst sütött…
