Tegnap, a Zöld Pardonban Müller Péter Sziámi csak egy kicsit nosztalgiázott. Azzal zárta a koncertet, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra.”
Tegnap, a Zöld Pardonban Müller Péter Sziámi csak egy kicsit nosztalgiázott. Azzal zárta a koncertet, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra.”
Furcsa aktualitás. Valami ilyesmit hiányoltak tőle a kurucok is. Hogy miért is nem volt előrelátó csecsemő…
De most hagyjuk a zsidózást, vissza a Zöld Pardonba.
Nem tudom, hogy mennyire átlagos a kép, de a ZP tökéletesen bemutatja, hogy a hazai vezető tudatmódosító - az alkohol – elleni harc mennyire álságos és nevetséges.
Olyan hét körül indultunk el a Colomboból.
A hatoson már ott voltak a ZP-be igyekvők.
Tizenöt körüli lánycsapat keverttel és őszilével.
Tizenhét körüli fiúk sörrel.
Vegyes csapat, pezsgővel és bombával szintén tizennyolc alatt.
És még sokan mással…
Persze hihetném azt is, hogy otthonról hozták, meg azt is csak fiatalabbnak néztem őket, de nem. A lányok vihogva tárgyalták, hogy milyen ciki volt, amikor a pénztáros személyit akart kérni. Szerencsére a kollégája rá szolt, hogy „Hagyd már őket, te is voltál fiatal, a pénzük meg ugyanolyan jó, mint másé!”. Így a nyanya a fülét-farkát behúzta…
Ennyit a tizennyolc éven aluliakat ki nem szolgáló boltokról.
Az érkező csapatok a parkban gyülekeznek, mert ételt-italt bevinni tilos. Így annak, aki spórolni akar, előre meg kell inni az adagját úgy fél kilencig.
Fél kilenc.
Két okból is bűvös szám.
Egy, mivel akkor kezdődnek a koncertek.
Kettő, mert a tizenhat éven aluliaknak addig biztos a bejutás. Ugyanis a tizenhat éven aluliak csak este tízig maradhatnak a szórakozóhelyen. Ők a megbélyegezettek. Szó szerint. A bélyeget – amit a bejáratnál kapnak - a kezükön hordják. Hogy könnyen kirakhatóak legyenek tíz után.
Így érkezés után beindul a nagyüzemi pecsételtávolítás. Minden játszik. Nyál, tisztítókendő, szappan…
Lett lévén tegnap Sziámi koncert, így a befele igyekvő spicces tiniket a koncert utáni buli érdekelte. Tehát valahogy maradni kell tíz után is…
A csápolásból némileg kiöregedtem, így asztal mellől néztem a koncertet.
A szomszéd asztalnál két kosármezes kölök sörözött. Takarékos gyerekek. Szívószállal itták a sört. Ez egyikük mezén a tizenkettes szám virított. Jobban megnézve a korára utalhatott. Jövőre már a tizenhármast is felveheti.
Egy másik asztalnál a lányok a villamosról. Már söröztek ők is…
Nem is olyan rég – úgy egy éve – gyakran láttam reggelente a ZP-re alapozó, meg a ZP-ből távozó gyerekek nyomait. A park füvét eldobált, összetört üvegek és színes hányásnyomok, és elhagyott bugyik tarkították.
Héhahó kedves döntéshozók!
Erre szerintem, nem hoz megoldást egy szimpla korhatáremelés! Néha ki kellene szállni az autóból és körülnézni… vagy az túl riasztó?
