Monok. Ha egy évvel ezelőtt azt kérdezi valaki, hogy mi jut eszembe Monokról, maximum a leckét mondtam volna fel. Kossuth Lajos született: Monok, 1802. szeptember 19., meghalt: Torinó, 1894. március 20.
Monok. Ha egy évvel ezelőtt azt kérdezi valaki, hogy mi jut eszembe Monokról, maximum a leckét mondtam volna fel. Kossuth Lajos született: Monok, 1802. szeptember 19., meghalt: Torinó, 1894. március 20.
Azután… azután ennyi. Szégyen ide, szégyen oda hirtelen a vaktérképen sem találnám el a helyét.
Most meg hirtelen mindenki tudja, hol van Monok. Mondjon bárki bármit nekem akkor is az a véleményem, hogy Szepessy Zsolt Monok polgármestere egyszerűen megunta, hogy egy problémáról nem beszél senki.
Megoldást keresett. Tőle ennyi tellett.
Megoldásnak kevés, de a hírnévhez elég. Bár nem hiszem, hogy a hírnév motiválta.
Munkáért segélyt. Ez a monoki program esszenciája. Kár, hogy már alapjaiban hibás a megközelítés.
Igaz a probléma valós, van akinek jobban megérti segélyre várni, mint dolgozni. Az meg még jobban megéri, ha a segélyt is felveszi valaki és utána feketén dolgozik.
A probléma ismert Chichagótól - Monokig. Nem új keletű. Még a nyolcvanas években járt egy ismerős Ámerikában, ő mesélte, hogy ott, „a tejjel-mézzel folyó kánaánban” a munkanélküli feka jobban él a segélyből, mint én itt. Csak vedeli a sört, nézi a tévét és mereszti a seggét. Mi meg itt, ha megfeszülünk, sem jutunk ötről a hatra, neki meg két kocsija és háza van… Ma már tudjuk, hogy ez azért nem így van.
Még mielőtt a lopást is belekeverné valaki meg jegyzem, hogy lopni munka mellett, munkahelyről is lehet!
Szóval van, aki munkaképes lenne, de nem éri meg neki dolgozni. A segély többet hoz a konyhára, vagy csak annyival kevesebbet, amiért nem mindenki mozdítja meg a karját szívesen, főleg nem heti negyven órában.
Nem, ez nem roma ügy. Sajnos van szerencsém ismerni olyan magyarokat, akik azt mondják napi háromszáz forint pluszért nem fognak gürizni. Még a cigarettájukat sem fedezi. Mentalitás kérdése.
Olyanokat is ismerek, akik miután megvették a bérletet, hogy dolgozni járjanak kb. ötezer forint mínuszban vannak a segélyhez képest.
És persze ismerek olyanokat is, aki tényleg rászorulnak a segélyre…
Igazat kell adnom abban a Szepessy polgármesternek, hogy nincs az jól, hogy nem dolgozó munkaképes emberek, jobban vagy ugyanúgy éljenek, mint a dolgozó társaik.
Igazat kell adnom abban neki, hogy a segélynek nem a kocsmában, nem a játékgépben a helye.
Igazat adok neki abban is, hogy ne azokat fizessük a köz pénzéből, akik fekete munkásként gyakorlatilag a közt lopják meg.
De könyörgöm, akkor is rossz az elképzelése polgármester úr! Miért?
Mert munkáért nem segélyt, hanem fizetést szokás adni!
Vagy Ön havi segélyt kap a munkájáért?
