Z. az év tíz hónapjában szereti a munkáját. Ezt speciel a seregnek köszönheti. A Szolgvez mellett töltött majd másfél év során megszerette az emberekkel való foglalkozást.
Z. az év tíz hónapjában szereti a munkáját. Ezt speciel a seregnek köszönheti. A Szolgvez mellett töltött majd másfél év során megszerette az emberekkel való foglalkozást.
Eleinte úgy gondolta, hogy nincs abban semmi bonyolult, hogy szolgálatot szervezzen az ember. Adva van a nagy papír, amin ott sorakoznak a nevek. Mindegyik mellett harmincegy kocka. Meg a havi feladatok listája is adott. Nincs más dolog, mint a feladatok jelzéseit a nevek mellé írni, és figyelni arra, hogy a pihenő idő is ki legyen adva.
Az elsőt sohasem felejti el. Két napig matekozott a kitöltéssel, azután a Szolgvez röhögve áthúzta.
- Nem tudsz te semmit még fiam. - mondta. - Először is rakd fontossági sorrendbe a feladatokat. Első a fegyveres szolgálat. Na nézzük. Adunk tizenöt őrszolgálatot. Ahhoz kell két felvezető, az lehetőleg legyen öreg katona, mert nem árt a rutin. A Mikest ebben a hónapban ne oszd be őrségbe! Nem kivételezés, nehogy azt hidd. Egy hete hagyta ott a barátnője, nem való most fegyver a kezébe. Inkább rakd folyamatosan konyhára, ott lefoglalják egész napra. Legalább nem gondolkozik. Ja, a Lipótot meg vedd ki a tizedikei hétről. Pénteken valami buli lesz a Tiszti-Klubban. A Lipót pincérkedni fog. Ha szerencséje van - és miért nem lenne - utána kap egy hét jutalom szabadságot.
És sorolta, csak sorolt, hogy kit miért hova. Meg, hogy hova ne, és miért. A kopaszok közül csak néhányhoz fűzött megjegyzést, őket még nem ismerte.
Z. már két hónapja volt az „inasa”. Szinte mindig az irodájában látta a Szolgvezt. Honnan tud ez ennyi mindent a századról? Ő, aki a srácokkal töltötte a nap nagy részét, a töredékét sem tudta. A Szolgvez meg egésznap itt ül. Jó, ő főzi a kávét a század tisztikarának, de akkor is! Hogy képes azokat az apróságokat megjegyezni, hogy két hete két katona majdnem összeverekedett és nem célszerű most egyszerre beosztani őket. Milyen agya van ennek az embernek.
Z. kezdte tisztelni, ezt a harmincöt éves körára elhízott, mindenből viccet csináló embert.
Hát igen, Z. ott megtanulta, hogy az ember, az ember és nem csak egy sor a nyilvántartásban.
Talán ezért is lett személyzetis a sereg után egy nagyvállalatnál. Eleinte csak gyártotta a jelentéseket vezette a nyilvántartásokat. De egy idő után a tételek arcot kaptak. És igen, minden problémát nem oldhatott meg, de legalább megpróbált néhány dolgot orvosolni. Megszerették. Közben a céget privatizálták. Ő maradt. Főiskolára ment.
Azután jött egy fejvadász.
Most egy multi HR osztályán ő a helyettes vezető
Csak ezt a két hónapot nem szereti. Májust és júniust. Amikor jönnek a telefonok, hogy nyári munka kéne a gyereknek, mert abban nem tud segíteni.
Nem fér bele a cég személyzeti politikájába.
