Szóval az úgy kezdődött, hogy évek óta mindenkitől azt hallom, hogy Kapolcs az igazi kulturális fesztivál. Amikor arról beszélek, hogy mi a jó a délutáni Szigetben, vagy a Voltban, általában az a válasz, hogy akkor nekem Kapolcs való.
Szóval az úgy kezdődött, hogy évek óta mindenkitől azt hallom, hogy Kapolcs az igazi kulturális fesztivál. Amikor arról beszélek, hogy mi a jó a délutáni Szigetben, vagy a Voltban, általában az a válasz, hogy akkor nekem Kapolcs való.
Nos, a tíz nap nagyon vonzó, de ugye a költségvonzat...
Az idén úgy alakult, hogy amikor a mégsem lesz Művészetek-völgye, mégis lesz Bűvészetek-völgyére változott, eldöntöttük, megyünk.
Az elmúlt – de hülyén hangzik! – évtizedek, arra tanítottak, hogy a legkevesebb motyót az ember akkor viszi, ha távolsági busszal utazik. (Az autóstop nem számít, az egy másik műfaj.) Hááát, akinek nincs autója, Kapolcsra csak busszal jut el.
Péntek reggel, beálltunk a sorba a Népligetnél, hogy a hazai tömegközlekedés gladiátoraként megharcoljunk a helyünkért. A helyünkért, amit már előre megváltottunk. Most akkor utazzunk Kapocsra, busszal.
Először is a Volán társaságok járatain történő utazás, egyik legfontosabb szabálya, ha várhatóan nem tök üres a busz, vedd meg előre a jegyet, mert akkor nem állsz órákig.
Utaztam már néhány (nem sok) ország távolsági járatán. Alapszabály, hogy az utas nem állhat. Görögországban például a vezető, üres ülőhely híján nem volt hajlandó elvinni minket. Ez ugyanaz a Görögország, ahol a buszvezető csak azért, mert a hülye turisták nem ismerik a járatokat, simán tett egy húszperces kitérőt. Az utasok megértően mosolyogtak a kitérőhöz, mert a turista pénzt hoz...
Szóval Volán. Szerdán elmentünk megvenni a jegyeket. Reklám következik, a jegyeket üdülési csekkel fizettük. Volna. Mert a Budapesten, csak más Volán járatára nem lehet Üdülési-csekkel jegyet vásárolni... Bebuktuk, maradt a készpénz. Mellesmeg a visszaútra sem adnak el jegyet (erről utóbb kiderült, hogy szerencse) azt csak a végállomáson lehet előre megvásárolni. Az meg Hévíz, de ott is csak Hévíztől adnak el helyjegyet.
Tehát ott állunk sorstársainkkal a Buszvégállomáson a Népligetnél. Vártuk a buszt. Láthatóan kétbusznyian.
A busz beállt. Sőt két busz állt be, mert jött a mentesítő is. A buszvezető az ajtóból kiszólt, „Először a helyjegyesek szálljanak fel!”
Ilyenkor kezdődik az „utolsó pár előre fuss” volános változata. A busz ajtajában uszkve tizenöt ember tömörül. Nekik nincs még jegyük. Hátulról támad még vagy húsz. Nekik van helyjegyük. Már csak azért is, mert nincs kedvük az indulás előtti kézitusához. De ez nem kedv kérdése.
Küzdeni kell.
Az ajtóban állók példaképe a thermopülai csata háromszáz spártai hőse (esetleg a nemzeti érzelműek kedvéért Jókai Uutolsó csatárja).
Szar dolog perzsává (törökké) válni, egy ülőhelyért.
Megtettük, mert ami jár, az jár.
Indulhatunk Kapolcsra...