Talán még sokan emlékeznek Gálvölgyinek arra a paródiájára, amikor a korszak kedvenc tévés játékvezetőjének a bőrébe bújt.
Talán még sokan emlékeznek Gálvölgyinek arra a paródiájára, amikor a korszak kedvenc tévés játékvezetőjének a bőrébe bújt.
Nem, nem Egri Jánosra gondolok, hanem Rózsa Györgyre, azaz mindenki Gyurijára a Kapcsoltamból. Rózsa Gyuri egyik jellemzője az volt, hogy a műsor közben vizet ivott. Nem is keveset, ráadásul – udvarias ember lévén – ezt mindig be is jelentette.
Jó paródiát - szerintem - szeretettel lehet csak csinálni. Az a Kapcsoltam paródia igen jól sikerült. Arra került felfűzésre, hogy Rózsa szenvedélyes vízivó. Ezt ugye előtte, Túri Gábor Fő a józanság című verséből – amit a Kaláka által megzenésített – addig csak a nílusi vízilóról tudtuk.
Mégis akadtak olyanok, aki a paródiát nem értették. Akik azt hitték, hogy a parodista egyszerűen csak kigúnyolja az ő Gyurijukat. Meg is születtek a felháborodott levelek, hogy hogy képzeli ezt Gálvölgyi? Miért baj, ha a Gyuri vizet iszik? Mit igyon sört?
„A Gyuri csak igyon vizet!”
Szóval jöttek a levelek olyan emberektől, akik képtelenek voltak a lényegest a lényegtelentől különíteni. Akik nem látták a fától az erdőt. Akik egy apró részletbe kapaszkodtak bele, hogy igazukat bizonyítsák.
Ha jól emlékszem, az egész ország röhögött rajtuk. A sekélyességükön.
Nem, nem buták ezek az emberek, csak kicsinyesek.
Nos, az ilyeneknek ma sem tudok mást mondani - bármilyen témáról legyen is szó -, mint azt:
Igazad van, a Gyuri csak igyon vizet!
Mindezt a Méterkönyv para bejegyzéshez írt NOL-os kommentek kapcsán...
