A szokásos rituálé. Z. pont annyit késik, hogy megigyak egy pohár sört.
A szokásos rituálé. Z. pont annyit késik, hogy megigyak egy pohár sört.
Kézfogás közben vigyorogva közli, hogy ennyit illik késni. Pont. Kirámolja a zsebeit. Cigi, öngyújtó [Természetesen Zippo. Márkafüggő.] telefon kerül egymás mellé az asztalra. Sört kér, én a telefonját nézem. Új. Amióta egy telefont hord magánál, különösen feltűnő, ha új. Meg aztán már vagy két éve ugyanaz a telefonja. Azt mondta kinőtt abból, hogy mindig a legújabbat akarja. Fejlődhet a technika ő már csak telefonálásra használja.
Mi van? – kérdezem. – Meguntad?
A francokat! – morog. – Izzad a tenyerem. Ez meg, a magenta színű rohadéknál nem rendeltetésszerű használatnak minősül.
Azt hiszem a szemem a homlokomra szaladt, mert mesélni kezd.
Az előző telefont ugyan nem szerette, de megszokta. Nem akarta lecserélni. Minek szórja a pénzt. Persze a rohadt kagylója – összecsukható telefon volt – három hónap alatt bedöglött. De megcsinálták. Akkor már erősen gondolkodott a szolgáltató váltáson. A szervizben ugyanis arról győzködték, hogy ő a hibás. Szerencsére nem hagyta magát, így megjavították. Fődarab csere. Típus hiba volt, mint utólag kiderült.
Azóta jó szolgált a kagyló. Megszokta.
Erre, a múlt héten megadta magát. Nem töltött az aksi. Megnézte egy másik készülékben. Ott töltött. Megnyugodott nem az akkumulátor a beteg. Így elkezdte felforgatni a lakást a garanciapapírért. Közben a telefon működött, csak kellett egy másik a feltöltéshez.
Papír megvan, garancia, még érvényes, köszönhetően az előző javításnak.
Irány a szerviz. Útközben felkészül a szervizesek akadékoskodására. Kicsit „B*d meg medve a fűnyíródat!” hangulatban ér oda.
Tépett egy sorszámot.
A szervizes normális fickó. Szinte örül a garancia papírnak, mert – mint mondja – különben nem éri meg javíttatni. Hátra megy a beteg telóval. Majd szomorúan jön elő. Azt mondja, baj van. Beázott. Erre nem jó a garancia. Ott van a tízedik pontban.
Z. közben megnyugodott, leeresztett. Most meg nem érti. Mi az, hogy beázott? Nem ázott be! Nem ázhatott be. Még csak fényképezni sem fényképezett vizet, nem hogy víz érje a qrva kagylóját. Nem ázott be!
A szervizes mosolyog.
Gondoltam, hogy nem hisz nekem, ezért le is fényképeztem. – mondja, és közben fordítja ki a számítógép monitorát. – Látja – mutat diadalmasan a kép egy pontjára – ott oxidálódva van. – Ez meg úgy lehet, hogy nedvesség érte. Az a baj, hogy pont a töltőnél. Ne is mondja, én elhiszem, hogy nem lett vizes, de a tények makacs dolgok. Ez bizony oxidálóva van. Hogy hogyan? Nem tudom. Ezt csak maga tudhatja. Nem ázott el mostanában? Vennie kellene egy cseppálló telefont, tudok is ajánlani egyet.
Z feladta. Kimenekült, mielőtt a kedves szervizes lukat beszélne a hasába. Vett egy új telefont. Persze máshol, és hazament.
Nézte a jótállási jegyet. Tényleg „folyadék által okozott sérülés esetén a Magyar Telekom Nyrt.-t nem terheli…
Nézte a telefont. Csak egyféle folyadék érhette a töltő csatlakozóját. Az izzadság a tenyeréről. Csak az lehetett… De akkor miért nem mondja a magenta színű rohadék, hogy csak gumikesztyűben lehet telefonálni?
Most itt ül a sörözőben, előtte az asztalon az új telefon. Szép, de ő utálja. Nem baj, majd ezt is megszokja.
De gumikesztyűt akkor sem vesz egy qrva telefonáláshoz!