Az angeladavis hajú, új utastárs. Már láttam valahol. Az is lehet, hogy a közértben. Mindenesetre itt a buszon új. Valószínűleg a BKV monumentális járatátszervezésének hozadéka. Még az első szakaszé.
Az angeladavis hajú, új utastárs. Már láttam valahol. Az is lehet, hogy a közértben. Mindenesetre itt a buszon új. Valószínűleg a BKV monumentális járatátszervezésének hozadéka. Még az első szakaszé.
Amikor először megláttam nem is Angela Davis, hanem Pál Éva jutott eszembe róla. De ki emlékszik már Pál Évára a Neotonból…
Szóval itt ez a kétgyermekes családanya angeladavis frizurával, és a lányain háborog. Hol az egyiken, hol a másikon… Most éppen az ökoszar a téma.
Meggyőződésem, hogy az útitársa közben alszik. Vagy nagyon halkan beszél.
Inkább alszik.
- Azt mondja nekem hogy hagyjam már békén az ökoszarral. A nővére meg vigyorogva bólogat. Mintha nem is ők erőltették volna ránk ezt a gubizós mentalitást tavaly. Csak már rá untak, hogy szétválogassák, a műanyagot, meg a papírt.
Most, hogy vége a szünetnek, gondoltam kitakarítjuk a lányok fürdőszobáját. Ők meg úgy gondolták, hogy majd én takarítom ki. A vége az lett, hogy legalább a szemetet összeszedték. A szemét az vagy húsz tusfürdős flakonból, üres fogkrémes tubusokból, elhasznált fogkefékből, meg ki tudja még miből állt. Egy zsáknyit szedtek össze. Kirakták a kuka mellé.
Bele már nem fért.
Mondom is a mackómnak, hogy Sanyi, menjél már ki a kukához és próbáld már belegyömöszölni. Azt mondja jó, ha kiszedi belőle a műanyagot, akkor szerinte belefér. Az alternatívot meg délután elviszi a színes kukákhoz.
Na, eltelt vagy egy fél óra, amikor jön a mackóm vörös fejjel, hogy nézzem már meg mit dobtak ki a lányaim.
Érdekes, ha mérges az enyémek a lányok, ha büszke akkor az övé. A mienk valahogy hiányzik a szótárából.
Megyek. Nézem. Mit dobhattak ki a kádat? Mitől ideges ez az ember? Közben kicsit pánikolni is kezdtem, mert mi van akkor, ha valami olyat talált. Hogy a lányok esetleg fiúkkal… de hát arról csak tudnék. Jó, hogy a nagy már tizenöt, de akkor is… tudom fiatalabbak is szültek mostanság. Aggódtam. Erre mi fogad a kuka mellett? A tusfürdős flakonok szépen sorban.
Néztem a mackóra, hogy most ezekkel mi a baj? Mutatta.
Mindegyikben volt vagy három ujjnyi tusfürdő. Az ugye összesen legalább öt flakonnyi.
A mackóm persze dühöng, hogy Ő – érted Őőő, és nem mi – nem lopja a pénzt, úgyhogy mondjam meg a lányaimnak – mintha ő nem tudná megmondani – hogy ezt a pazarlást sürgősen fejezzék abba.
Mondom a lányoknak, hogy ez így nem lesz jó, mire a kicsi, „De abból már nem jött ki anya!”.
Mondom neki, hogy talán egy kis vízzel hígítod, akkor… de közbevágott, hogy hagyjam már ezzel az ökoszarral, különben is, ha nem jön ki belőle, akkor szemét! Közben a nagy röhög. Nekem meg viszketni kezd a tenyerem.
Még megpróbálkoztam azzal, hogy amíg nem fogy el nem kapnak újat. Mire ő vissza, hogy akkor nem fog fürödni.
Most mit csináljak? Üssem pofán?
Az útitárs a kérdésre összerezzen. Valami olyasmit motyog, hogy
- Azt, azért nem kéne… vagy ha jobban belegondolok, mégis…
Szóval nem tudja.
Az angeladavis hajú családanya elmereng.
- Azt hiszem, délután felugrok anyuhoz, és megmondom hogy igaza volt. Én sem tudtam kamaszként spórolni…