Már az olimpia is olyan már, mint a világháború. – teszi le a poharat Z.
Már az olimpia is olyan már, mint a világháború. – teszi le a poharat Z.
A második sörnél terelődött a szó a sportra, akarom mondani a focira. Z. éppen azt fejtegette, hogy a magyar foci sokkal inkább szól a pénzről vagy a politikáról, mint a sportról. Ő most éppen a főnökét győzködi, hogy keressenek egy diáksport alapítványt, vagy egy középiskolát és támogassák azt. Lehetőleg valami olyan sportágban, ami még nem kurvult el. Mert megéri. Nem üzletileg, hanem erkölcsileg. Azoknak kéne a pénzt adni, akik még a sportolás öröméért sportolnak.
- Az élsport az üzlet. Az reklám. Arra is lehet, sőt kell költeni, de szigorúan üzleti alapon. Majd meglátjuk mi lesz. Egs! – emeli a poharát. Hosszan kortyol. A pohár majdnem kiürül. Még jó, hogy ez nem verseny. Menthetetlenül lemaradnék.
- Az az igazság, hogy elegem van az élsportból. Már az olimpia is olyan már, mint a világháború. – teszi le a poharat Z, majd folytatta – Hiába ért véget sohasem tudhatod biztosan, hogy mikor lesz tényleg vége. Nem tudhatod, hogy mikor találnak újabb bombát, vagy, hogy hogy áll az éremtáblázat.
És most nem az olimpia óta szerzett magyar érmekre, pontokra gondolok. Itt van például Sidney. Azaz itt volt! Nyolc éve! És az éremtábla még most is változik. Nyolc év után kiderült, hogy mégsem az amerikai váltó nyerte a 4x400-as váltót… Érted? Nyolc év után is változik az érem táblázat.
Mondtam is a főnöknek, hogy csapatsportot kellene támogatni. Ott még nem volt doppingbotrány. – lenyeli a maradékot. Kérdően néz. A poharamra mutatok. Így, csak magának kér egy újabb barnát. - Mondtam is a főnöknek, hogy a kölykök most kezdenek rákapni a hokira. Támogassuk valamelyik utánpótlás csapatot... És az ugye, egy ütős sport. Érted? - röhög a viccén.
Egyetlen hely van, ahol ha találkozunk, nem sörözünk. A jégpálya mellett. Z-vel ugyanis válogatott hoki meccseken is lehet találkozni. Ott a forralt bor járja… Bááár, legutóbb a büfések megfeledkeztek róla.
Mondjuk velem szemben Z azt is megengedheti magának, hogy külföldre is elkísérje a válogatottat, én nem. Mindig is tetszett a hoki, de igazából a Szlovákia elleni 2003-as 4:2 után kezdtem el hokimeccsre járni. Z addig is mondta, hogy élőben más. Élőben jobb. Nem hittem neki, de a saját szemem meggyőzött. Meg a válogatott, amelyik tavaly óta hivatalosan is a világ élvonalába tartozik. Feljutott az A csoportba.
Mire a negyedik sörénél tart – mondtam, hogy lemaradok – már a novemberi Olimpiai Selejtezőnél tartunk. Mert ott leszünk november 7. és 9. között. Z. mindennap, de legalább egyszer én is.
