Lassan valami téli italt kéne találni, mert ebben az összevissza időben a sör nem melegít. Talán a baracktea. Valami jó kis barackpálinkával.
Lassan valami téli italt kéne találni, mert ebben az összevissza időben a sör nem melegít. Talán a baracktea. Valami jó kis barackpálinkával.
Osziról van szó. Meg arról, hogy a munkahelyén, a minisztériumban új becenevet kapott a főosztályvezető úr. Persze csak szűk körben. Hónapokig nem jött rá, hogy kit is a titokzatos Vibitte, akiről időnként hall. Annyira szétszórt, hogy még az sem tűnt fel neki, hogy a titokzatos Vibittéről szóló történetek abbamaradnak, ha megjelenik a színen. Az igaz – röhög Z -, hogy ebből sejtette, hogy ismeri az illetőt.
Azután elvesztette a türelmét. Elkapta az egyik beosztottját és sarokba szorította. Döbbenten hallgatta, hogy hogyan lett belőle Vibitte. Állítja, hogy nem emlékszik a történetre.
Történt, hogy tavasszal szakmai útra indultak a minisztériumból Spanyolhonba. Természetesen a szakmai út előkészítéseként először a vendéglátók látogattak Magyarországra. A minisztériumba érkező vendégek fogadásakor Oszi figyelme egy kicsit elkalandozott. Biztos valami súlyos problémán törte a fejét. Lehet, hogy éppen a világot, de legalább is az országot váltotta meg. Odalépet az első ismeretlennek tűnő archoz, kezet nyújtott és kezdett volna bemutatkozni, amikor ismeretlen suttogva közölte, hogy
– Jó reggelt főnök, de ma már találkoztunk.
Ekkor már megismerte a beosztottját. Zavarba jött? Nem emlékszik, szerinte nem, mert ugye a rutin meg az évek…
Gyorsan keresett egy másik ismeretlent, és megszólította. Közben – röhög Z – azt mondja, hogy megszólalt a telefonja és ez terelte el a figyelmét.
- Do you speak English?
A megszólított zavartan nézett.
- Persze hogy. – válaszolta – Főosztályvezető úr, én vagyok az! A tolmács. Nem ismer meg?
Ez egyszerre túl sok információ volt Oszinak. Egyszerre négy mondat, amikor még igazából testben van csak ott. Fejben még nem jött ki az irodájából. Azt felfogta, hogy beszéltek hozzá. Azt is sikerült, hogy a válasz se nem angolul, se nem spanyolul hangzott el, holott ő ezekre számított. Ha nem angol, ha nem spanyol, akkor mi lehet? Német? Úgy döntött, hogy német. De mit mondhatott? Inkább visszakérdezett.
- Wie bitte?
- Mondom, én va-gyok a tol-mács!
- Ja. És akkor kik a vendégek?
A tolmács bemutatta őket.
Ettől kezdve minden rendben zajlott, de a Vibitte, valahogy rajta ragadt.
Z elmélázik a söre felett.
- Azért kíváncsi vagyok, hogy jövőre ki tesz meg Oszi a történet főszereplőjének…
