A Várkörúton - útban a galéria felé - egy bontáson akadt meg a szemem. Hátsófront.
A Várkörúton - útban a galéria felé - egy bontáson akadt meg a szemem. Hátsófront.
Nem, nem kezdek el minden épületbontást vizslatni, hogy éppen milyen érték válik a földdel egyenlővé. Eszem ágában sincs. Viszont van olyan, hogy az épület - vagy rom - egy részlete egyszerűen elindítja bennem a vajon ez mi a bánat lehetett effektust.
Szóval, Ott volt egy a romos félig lebontott épület, még néhol csempével a falon, és nem az jutott eszembe, hogy nédd mán itt volt a fürdőszoba, vagy a konyha, hanem az, hogy „tán csak nem egy fürdőt bontanak?”. Meg az is, hogy „Ne má’. Olyan jó lenne, ha a patinás fürdők megmaradnának.”.
Ráadásul hideg is volt. Az ember ilyenkor olyan szívesen átmelegedne… Forró tea, esetleg egy jó grog. A csontokat átmelegítő szauna, vagy gőzfürdő… Gőzfürdő. Közfürdő. Fürdőkultúra. Ahol a nappali átutazó megpihenhet. Megfizethető nyugalom.
Amikor… amikor ráérősen utazhattunk… amikor csak ráérősen lehetett utazni… hálókocsi… reggeli érkezés… Reggeli a restiben. Ráérősen. Lehet-e a resti több mint az olcsó sörtől és felesektől ázó bádogpult? Lehet-e még?
Közfürdő. Tiszta ruha. Újjászületés.
Kávé a korzón. Céltalan séta.
Kiskocsma. Kisebéd. Kispörkölt. Nagykorsó barna…
Amikor az átkos nyolcvanas években – amikor még felvették a stoppost – sokfelé megfordultam. Akkor is a közfürdőket sirattam. Az azért mégis más, mint a temető mellett az artézi…
Persze akkor még megfizethetők voltak a strandok. Zuhany. Forró - na jó - meleg víz. És a pancsoló tömegek ugyanolyan hülyének nézik a szappanhasználót, mint a hajnali miséről érkező mamókák az artézinél fogat mosót…
Fürdőt mesélnek az ablakok, a törött csempék a még álló falakon. Az első front bádogkupolája. Talán török, talán gőz… Vagy bármi más.
Visszafelé már az első front felől. Deszkapalánk itt is, de a fák mögé bújt bejárat felett még ott a felirat. Árpádfürdő. Nem bontják, felújítják. Állítólag
Bár 2007. februárjában a tulajdonos két érdekes dolgot mondott.
Először is azt, hogy „Még egy telet nem hagyhatjuk állni az Árpád-fürdőt - tavasszal elkezdenék a rekonstrukciót”
Végül is tavasszal elkezdték. Csak előbb hagyták még egy telet állni. Illetve lesz az kettő is… De ebben a beruházásban a fürdő olyan mellékesnek tűnik. Olyan pluszszolgáltatás luxuslakások mellé. Ennyi és nem több, hiszen a lényeg inkább ez: „Természetes, hogy az ún. török fürdő funkciót meg akarjuk tartani, amihez kapcsolódnak olyan szolgáltatások is, ami ma elengedhetetlen része a fürdőkultúrának. A másik oldalon pedig a földszintet üzleti funkciók kapnának helyet, az emeleten pedig belvárosi lakásokat alakítanánk ki.”
Kölött a telek a Várkörúton… Majd fürdő is lesz, ha nem jön közbe semmi… például egy gazdasági válság.
Remélhetőleg a fürdő megnyitóján, azt fogom írni, hogy bocs, az a rohadt paranoia...
