Nem tudom, hogy ki mindenki látta az Üvegtigrist. Van benne egy jelenet, amikor Cingár meghallja, hogy a büfés Lali Gabentől akar autót venni.
Nem tudom, hogy ki mindenki látta az Üvegtigrist. Van benne egy jelenet, amikor Cingár meghallja, hogy a büfés Lali Gabentől akar autót venni.
Na most, elnézést attól aki nem látta a filmet, hogy itt hirtelen repkedni kezdtek a nevek, amik igazán most nem is fontosak, csak azért írtam le őket, mert aki látta, annak fontos lehet. De igazából nem az. Mint ahogy ennek a magyarázkodás is egyre inkább a gyermekdal bocijára emlékeztet, akinek ugye se füle, se farka. Inkább folytatom.
Szóval valami olyasmit mesél Cingár, hogy először rábeszélte - mármint Gaben - egy Wartburgra, ami azért jó, mert nagy. Azután az autó bedöglött. Persze Gaben rendes volt, mert egyből visszaadta a pénzt, de akkor megpróbálta rábeszélni egy Trabantra, ami azért jó, mert kicsi. Úgyhogy Cingár vett egy biciklit, meg kottákat. Ami azért jó, mert jó.
Hogy ez most mire fel?
Tegnap ebéd után ellátogattunk a Syma bejáratához. Eredetileg a veterán autó kiállítást akartuk megnézni, de csak a parkolóra vetettünk futó pillantást, autók ott is voltak. Még veteránok is. Ingyen. Mert a csarnokba bejutás négy fő részére pont egy tízes lett volna, mármint ezerben. Ezért a pénzért inkább nem. A hatezres családi jegyből meg már kinőttünk. Bár utólag még annyit sem adnék ki, azért hogy akár régi, akár új autókat nézegessek. Ami ugye azért jó, mert... szép? És legalább egy órára leköti az ember gyerekét...
Na jó, spóroltunk egy tízest. Verjük el!
Irány a Csodák Palotája. Bent tömeg. A természettudománnyal ismerkedő kiskorúak. Viszont a Jövő Háza, szinte üres. Benéztünk. Négyért.
Bent Klikk. Interaktív kiállítás az egészségről. Ami azért jó, mert jó. Nagyon.
Mellesmeg alig voltak.
Először is tekertem Ionescuért. Ezt a sportot itthon is alkalmazni kéne. A dolog úgy néz ki, hogy az egymás mellett álló hat szobakerékpárhoz tartozó különböző műsorokból a tekerési sebesség dönti el, hogy melyiket nézi mindenki. Hááát Ionescu Különóra című darabjának nem sok esélye volt, leverte Mirr-Murr a kandúr, meg a Kispál.
Azután tekertem a mountenbike szimulátoron. Meg eveztem egy evezőpadon és kitöltöttem sok okos tesztet, aránylag jó eredménnyel. Kiderült, hogy úgy dobok, mint egy lány... mindössze hetveneggyel. Szóval okosodtam, kalóriát égettem. Az x-boxot, meg a vii-t meghagytam az ifjúságnak.
Úgy három óra múlva elmentünk bowlingozni. Hatért. Ami szintén azért jó, mert jó.
Tehát maximum egy órányi autóbámulás helyett, négy órát okosodtunk, mozogtunk, röhögtünk. Ugyanannyiért.
Ami tényleg azért jó, mert jó!
