Nem szeretem a felugró ablakot. Főleg, nem a munkahelyemen. Az nem sok jót jelent. Jobb esetben felesleges üzeneteket, például azt, hogy keresik a rendszergazdát. Rosszabb esetben azt, hogy menjek már a főnökhöz.
Nem szeretem a felugró ablakot. Főleg, nem a munkahelyemen. Az nem sok jót jelent. Jobb esetben felesleges üzeneteket, például azt, hogy keresik a rendszergazdát. Rosszabb esetben azt, hogy menjek már a főnökhöz.
A főnök a jó hírekkel személyesen jön. A rosszakhoz szokta hívatni az embert. Hivatott…
A munkáltatóknak megvan az a hülye szokásuk, hogy szeretik, ha a dolgozó a rendelkezésére bocsájtott munkaeszközt munkavégzésre használja. Pontosabban az általuk elvárt munka elvégzésére használja. Csak.
A munkaeszköz magáncélú felhasználását nem szeretik. Ezt - mármint a magáncélú felhasználást főleg, ha az anyagi haszonszerzés céljából történt - hívták nem is olyan régen úgy, hogy fusizás. Ez egy fusizós ország. Volt. A villanyszerelő, vállalati anyagokkal és szerszámokkal fusiban szerelt villanyt, a sofőr a vállalati autóval fusiban szállított... A melós, ha tehette fusizott. Ebből származott a mellékes, azaz a mellékjövedelem.
Persze voltak kivételek. Az orvosok, ők a korházak rendelők eszközeit felhasználva, nem fusiban gyógyítottak, csak maszekoltak. Mert fusizni, csak a melós fusizott. A munkáltató - az állam - meg hallgatólagosan tűrte. Benne volt a fizetésben, mint a hentesnek, hogy lopja a húst.
Változott a világ. Na, nem azt mondom, hogy az orvos nem maszekol, de a melósnak egyre kevesebb a lehetősége a fusizásra.
Namármost, egy hivatalban fusizni, maximum a karbantartó szokott. Gyógyítani meg… na jó, azzal a vajákolós kollegina szokott próbálkozni, de ezt inkább hagyjuk…
Hogy, hogy jön ez ide? Mindjárt kiderül.
Ha menni kell, akkor menni kell. Irány a szőnyeg széle.
Halk kopogás után, az „IGEN”-re benyitok.
Papírt fordít felém. Valami lista. Közelebb húzom. Minden sor úgy kezdődik, hogy http://... Már megint internethasználat. Basszus! Én lettem volna? Nézem a lap tetejét, a felhasználó adatait. Huhh, ez nem én vagyok. Azért a helyzet nem olyan rózsás. Az egyik beosztottam. Basszus!
Erről van szó. Az irodistának, hacsak az irodaszert nem viszi haza, nem marad más csak a telefon, meg az internet magáncélú használata. Bezony-bezony nekünk, ez jutott.
No lássuk, hogy mik is az inkriminált oldalak. Hááát, van közük hihi és hűha egyaránt. Azért annyira nem gáz. Kis kilengés, nagy fejmosás. Mármint, amit a főnöktől kap…
Közben a listát nézegetve meglátok egy ismerős címet. Nézd már http://onagy.nolblog.hu.
Na, dicséretes. Olvassa a nolblogot. Van ízlése, és azt is tudja, hogy hol blogolok… Kezdek büszke lenni a renitens beosztottra. Ez ugye bocsánatos bűn…
Kit olvas még? Nézem a listát. Nincs rajta több nolblogos cím.
Hé, ez nem ér! És engem miért nem?
Azt hiszem abba a fejmosásba én is be fogok szállni…
