Illegális lettem. Még jó, hogy nem oszlatott fel a rendőrség.
Illegális lettem. Még jó, hogy nem oszlatott fel a rendőrség.
Igaz, csak egy flashmob erejéig.
Igaz, nem voltunk ötszáznál többen.
Igaz, nem is kiabáltunk. Csak megpróbáltuk jól érezni magunkat. Megjegyzem sikerült.
Mert ma megint Park volt. Most RakPark. Mert milyen jó is lenne, ha Pesten és Budán lehetne a Duna parton sétálni, kerékpározni, görkorcsolyázni. És nem csak árvíz idején. Ha az alsórakpartot visszakapnák az emberek. Mert szeretik. Mert szeretnék… Emlékszik még valaki a plázsra? Az is milyen népszerű volt. Mert az emberek szeretnek, szeretnének a parton sétálni. Mint ahogy népszerűek a rakpari futó- és görkorcsolya versenyek is.
Most egy felhívásra hirtelen összejöttünk párszázan. Kerékpárral, görkorcsolyával, babakocsival. Piknik kosárral, vizipipával. Egyedül, párral, családdal vagy éppen kutyával. Volt aki piknikezett, volt aki a betonra rajzolt.
Az emberek ettek, ittak, beszélgettek. Tollasoztak, labdáztak, vagy csak úgy voltak a késő őszi napsütésben.
Vót béke ész bódogszág. Nagy, nagy bódogszág. Óccón. – ahogy a sétáló kínai család mondta volna, de szerintem senki sem kérdezte tőlük.
Mert jöttek a budapestiek, a turisták. Akik ide indultak, és akik épp erre jártak. Ők is illegálisak voltak, pedig nem is tudták.
Ki tudja, mikor lesz erre lehetőség legközelebb a Lánchíd és a Margit híd között…