Na, erre azért nem számítottam. Gondoltam jön szépen lassan, már messziről lehet majd látni. Jó tudtam én is, hogy jönni fog. Mert ez olyan, hogy jön. Lehet rá számítani.
Na, erre azért nem számítottam. Gondoltam jön szépen lassan, már messziről lehet majd látni. Jó tudtam én is, hogy jönni fog. Mert ez olyan, hogy jön. Lehet rá számítani.
Erre most hirtelen ideért és berúgta az ajtót. Köszi.
Az emlékek mindent megszépítenek. Valamiért úgy emlékszem, hogy máskor nem ilyen hirtelen jött. Fel lehetett rá készülni. Hangulatba jött az ember. Azután mire ideért az igazi tél, kezdett az embernek ünnepi hangulata lenni.
Először kinyitott a műjég. Azután leesett az első hó... majd nekiindult az ember ajándékot venni. Még a plázamentes ántivilágban az ajándékbeszerzés legfőbb vadászterepe a Nagykörút volt.
A Nagykörút.
Nekem személy szerint ez háromnapos programot jelentett. Ebből kettő az Üllői úttól a Nyugatiig oda-vissza. Csillogó kirakatok. Kapualjba elrejtett kisboltok. Ötletszerzés. Az első napba még belefért a Corvin, a másodikba a Skála. Hosszú menetelés. A végére összeállt a kép és egyetlen rohammal le lehetett tudni a vásárlást.
De szerettem a Nagykörutat nyáron is. Meg tavasszal, meg ősszel. Emberléptékű hely volt. Volt valami varázsa. Akárcsak esténként színház vagy mozi után. Szerettem a körúton sétálni.
Szerettem.
Valahogy elmúlt. Valahogy eltűntek a megnézni érdemes kirakatok. Megfakult, elszürkült a körút. Persze vannak még most is jó boltok, de végigsétálni... maximum hóesésben érdemes. Amikor a karácsonyi fényeket szétszórják a hópelyhek. Mert a hó és a díszkivilágítás az egyetlen, ami az egységesség látszatát adják. Ami egy kicsit még meseországgá tudja varázsolnia körutat.
Meseországgá, az öreg király birodalmává.
Sajnos, ebben a budapesti mesében az öreg király birodalmát nyolcfelé szaggatták. Nyolc kiskirály uralkodik a körúton, és mindannyian azt csinálnak, amit akarnak. Kiskirályok? Inkább kiskakasok, akik nyolc szemétdombon kapirgálnak. Nyolc szemétdomb, az már egy szeméthegy. És ezt a nyolc szemétdombból álló szeméthegyet már csak a tél tudja eltakarni egy időre.
A tél, aki most megjött nagy hirtelen és ránk rúgta az ajtót… hogy meseországgá varázsolja a Nagykörutat.
