Ahhoz képest, hogy egy korosztály vagyunk, nem sokban hasonlítunk Z-vel. Ő például nem szereti a barna sört... Bár időnként megissza.
Ahhoz képest, hogy egy korosztály vagyunk, nem sokban hasonlítunk Z-vel. Ő például nem szereti a barna sört... Bár időnként megissza.
Abban viszont együttértünk, hogy akár a kor, akár az, hogy hova születik az ember gyereke, az bizony nem érdem. Állapot.
Mint ahogy abban is egyetértünk, hogy a mesét a fiúról, aki farkast kiáltott nem szabad elfelejteni. Ez utóbbit csak úgy mellékesen azoknak a jogvédőknek üzenem, akik egyes bűncselekmények hallatán rögtön rasszizmusról kezdenek kiabálni. Legyen az karddal szurkálás, vagy éppen az ablakon berepülő kézigránát. Az utóbbiról épp ma olvastam, hogy némi hitelezési, elszámolási vita indíthatta útjára. Félre értés ne essék, köztörvényes ügyekben sem bocsánatos bűn kézigránátot dobálni. Még gyakorlót sem, nemhogy olyat, ami életet olthat, olt ki.
Csak vigyázni kéne, mert még a végén, hiába jön a farkas, akkor se fogja elhinni senki.
Meg azután, ha már a hátrányos megkülönböztetésnél tartunk, Z egy viccet is szokott emlegetni, főleg, ha kis hazánkba látogat az által „Házatlan Csigának” becézett – hát minek is nevezzem – ellenőre a vállalatnak. A Házatlan Csiga állampolgárságát tekintve kanadai, aki a vállalati személyzeti politika betartását hivatott ellenőrizni. Házatlan Csiga meg azért lett, mert egyrészt lassan, nagyon lassan dolgozik, ami Z szerint nem lassú csak körülményes. Másrészt, a munkája révén több időt tölt szállodákban, mint máshol...
Szóval ő leginkább azért jön-megy a világban, hogy azt ellenőrizze, hogy a leányvállalat, személyzeti politikájában nem alkalmaz-e diszkriminációt. Amikor először Magyarországon járt, még annyira nem tudta, hogy hol jár, hogy arról érdeklődött hány nő és hány török származású van a vezetésben. Kellett kis idő, amíg megértette, hogy ez nem Németország, itt a törökök pár száz évvel ezelőtt voltak sokan... Persze a Házatlan Csiga azóta is jön Magyarországra rendületlenül. Évente legalább kétszer. Legutóbb egy csoportos leépítés – bocsánat kiszervezés miatt.
Elkalandoztam.
Ott tartottam, hogy Z egy régi viccet emlegetett fel még a kezdetek kezdetén neki.
A főnök bemegy az irodába, ahol dolgozik egy néger – bocsánat afroamerikai -, egy zsidó, és egy fehér fickó, no meg egy fehér nő. Szóval a főnök bemegy és közli, hogy bár mennyire sajnálja, de az egyiküket el kell bocsájtania.
A nő reagál először.
- Nézze – mondja – ha engem rúg ki, akkor megkeresek egy feminista szervezetet és akkora botrányt csapok, hogy nem csak maga, de a cég is belerokkan.
A főnök tekintete elfelhősödik a nem várt probléma hallatán.
- Nézze – veszi át a szót a néger -, ha engem akarna kirúgni, akkor figyelmeztetem, hogy telekürtölöm a sajtót a maga rasszizmusával, úgyhogy a cég inkább magát is ki fogja rúgni, csak, hogy elcsendesítse a botrányt.
A főnöknek megremeg a szeme, mert erre tényleg nem számított. Mielőtt megszólalna, felemeli a mutatóujját a zsidó.
- Én azért az antiszemitizmus vádjától is félnék...
A főnöknek szeme már tikkel. A mikor megszólal a negyedik dolgozó.
- Hát főnök, nem lennék a maga helyében. Ez bizony patthelyzet. Azt hiszem, ezek után én lennék a meleg...
A Házatlan Csiga a vicc hallatán elmosolyodott.
- Gondolom mind a négyet elbocsájtotta. – jegyezte meg. – Én azt tettem volna.
Ez volt az a pont, hogy Z tudta, hogy kedveli ezt az embert.
És, hogy most ezt most miért? Hát mert vigyázni kéne azzal a farkast kiáltással, kedves jogvédők.
Még rosszul sül el.
Vagy ezt már mondtam?