Sanyi – nevezzük így – csak a telet tölti Pesten. Itt meleg van. Na jó, itt van hely melegedni. Itt enni is adnak, igaz a pia drágább, de csak annyit iszik, amennyi a megfagyás ellen kell. Néha munka is van, no meg találni ezt-azt, mert itt mindenféle okosságokat dobnak ki az emberek. Bár a gubizásban nagy a konkurencia.
Sanyi – nevezzük így – csak a telet tölti Pesten. Itt meleg van. Na jó, itt van hely melegedni. Itt enni is adnak, igaz a pia drágább, de csak annyit iszik, amennyi a megfagyás ellen kell. Néha munka is van, no meg találni ezt-azt, mert itt mindenféle okosságokat dobnak ki az emberek. Bár a gubizásban nagy a konkurencia.
A múlt héten talált egy mobiltelefont, na abból egy hétig elélt, kapott érte ötezret.
Persze nyáron könnyebb. Olyankor már megvannak a fix helyei. Ahol munka is van, étel is van. Csak a telet kell megúszni. Fagyás nélkül. Mert a fagyás az nem tréfa…
Sanyi nem volt mindig hajléktalan. Volt állása, lakása, tervei. No és persze igényei.
Szeretett szórakozni, persze csak módjával. De ő is azt vallotta, ami gyerekkorában arról az agyonnyúzott Fonográf lemezről szólt állandóan.
„Amíg a munka becsület dolga, én tisztességgel megszomjazom.
De amíg élek, bár rövid az élet én vizet már nem iszom..”
Szerette az új dolgokat.
Neki mindig a legújabb mobilja, tévéje, kütyüje kellett, hogy legyen. Csodálták is a haverok. Ügyes srác ez a Sanyi! – mondogatták. És persze irigyelték. Persze – tették hozzá egymás között – család nélkül könnyű…
No igen, egy villanyszerelőnek mindig van munkája, és mindig akad maszekolni való. Csakhogy Sanyinak nem igazán volt kedve maszekolni. Éppen elég volt a napi nyolc-tíz óra a munkahelyén. Még jó, hogy nem kellett megszakadni…
Persze azért a sok munkát ki kell pihenni. És Sanyi azt vallotta, hogy pihenni igazán a tenger mellett lehet… de a tengerig el is kell jutni, valahogy. Az ára nem gond azért van a személyi hitel. A repülő, a busz… az kötöttség, így Sanyi vett egy autót. Biztosra ment. Nem akart zsákba macskát. A lízing meg csak havi…
Hát igen csak havi… Sanyi azon vette észre magát, hogy ha kifizeti a telefon-, kocsi- és miegyéb törlesztéseket, a számlákat, akkor nem jut pénz… Na nem a szórakozásra, már ételre sem.
Sanyi bűvészkedni kezdett. Hol az egyik csekket, hol a másikat nem fizette be. Először csak késett a befizetéssel. Azután már volt, amit nem is fizetett. Kikapcsolták a telefonját. A kábeltévét és az internetet. A villanyt…
A bank (a bankok) nem álltak szóba vele, maradt egy jó ismerős. És Sanyi megismerte a kamatos pénzt…
…és Sanyinak már lakása sem volt.
Először még akadtak barátok, akiknél meghúzhatta magát. Azután azok is elfogytak, hiszen már nem voltak bulik, csak tartozások. Kinek tíz, kinek húszezerrel, de akadt százezres tétel is. Sanyi depressziós lett. Azután munkanélküli.
Hajlék, és munka nélkül.
Öngyilkos lett. Nem sikerült.
Sőt átvészelte az első telet az utcán. Szerencséje volt. Azóta eltelt néhány tél és néhány nyár. Sanyinak már nincsenek adósságai, a hitelezők leírták…
Sanyinak nincsenek barátai…
Sanyinak nincsenek tervei…
Csak Sanyi van, és újra tél…
