A vasárnap esti hírek óta Gábor jár az eszembe.
A vasárnap esti hírek óta Gábor jár az eszembe.
A történetem Gáborral nem igazán sokáig futott közös szálon. Vagy hét évig. Utáltuk egymást. Nem kicsit. Még az óvodában kezdődött. Egyszer csak feltűnt, hogy rendszeresen verjük egymást. A franc se emlékszik rá, hogy hogyan kezdődött.
Én így emlékszem.
Néha biztosan összekaptunk a játék közben, vagy valami játékon. Nem hagytam, vagy nem adtam, ki emlékszik már... Egy fejjel voltam magasabb nála, de ezt aljassággal ellensúlyozta. Azután jött az ásó. Konkrétan fociztunk az óvoda udvarán, amikor az a kis mocsok orvul orrba nyomott egy ásóval.
Nem mondom nálunk ez családi hagyomány. Ha jól ismerem a családi legendáriumot, nagyapám fején egy kapa, atyámén egy gerelye hagyott nyomot. Vagy fordítva.
Szóval ez a kis mocsok úgy orrba vert az ásóval, hogy ha varrni nem is kellett, de egy remek parittyakötés mögött töltöttem néhány napot. Még jó hogy a bárányok hallgatnak évtizedekkel később került mozikba különben Hannibálnak hívott volna a környék.
Az ásós lecsapásnak persze nem maradt el a következménye. Úgy elvertem Gábort, de úgy, ahogy csak egy nagycsoportos óvodás tudja a másik nagycsoportos óvodást. Persze az összecsapásnak mindig voltak vétlen áldozatai. Főleg, mert szeretett lesből támadni, általában mások – főleg a kisebbek, vagy az óvó néni - mögött bújt meg.
Ám a végső csepp a pohárban az „igazság ökle” volt. Egy műagyag poharat húzott a kezére, és azzal csapott fejbe. Hátulról. Óra közben. Majd fél éve voltunk osztálytársak. A második félévet már másik iskolában töltötte.
Volt még néhány találkozónk a játszótéren. Vegyes eredménnyel.
Persze Gábor másként mesélné…
Néha biztosan összekaptunk a játék közben, vagy valami játékon. Nem hagytam, vagy nem adtam, ki emlékszik már... Egy fejjel volt magasabb nálam, de én ravaszabb voltam. Azután jött az ásó. Konkrétan fociztak az óvoda udvarán, amikor azt a mocskot orrba nyomtam egy ásóval.
Vagy két hétig járt mártír arccal, no meg kötéssel az orrán. De tanulni, azt nem tanult belőle. Pedig mindig megbosszultam, ha belém kötött. Ha kellett lesből támadtam, amikor nem számított rá. Időnként persze megkergetett, de általában ilyenkor őt büntették meg. Ha én menekültem, akkor csak ő lehetett az agresszor. Hihi...
Az iskolában is folyton belém kötött. De lecsaptam. Ismét. Igaz a suliban nem volt ásó, egy műanyagpoharat húztam az öklömre. Még a padot is lefejelte. Azután. Nos, azután a tanárok ellenem fordultak. Másik iskolába mentem.
Persze néhányszor összecsaptunk a játszótéren. Vegyes eredménnyel...
Hogy ez most miről jutott eszembe...