Nyuszi az anyád! Macska. Te, félművelt! – hallatszik a mögöttem ülő társaságtól – Már mi a bánatra ugrana nagyot egy nyuszi? A répára?
Ezen jót röhögnek. Z. is elmosolyodik.
Nyuszi az anyád! Macska. Te, félművelt! – hallatszik a mögöttem ülő társaságtól – Már mi a bánatra ugrana nagyot egy nyuszi? A répára?
Ezen jót röhögnek. Z. is elmosolyodik.
Hát igen – mondja – ha répára ugrásról van szó, akár nyuszi is lehet az alamuszi, nem csak a macska. Mint a MéReg.
A MéReget, és nem mérget nem gyakran emlegeti fel. Főleg azért, mert MéReg a Csöves barátnője volt, úgy fél évig. Távkapcsolat. Nem működött...
Ez a nő tényleg méreg – mondogatta Csöves – ebbe, bele kell dögleni...
Még tavasszal kezdődött. Csövest egy kisebb fürdővárosba szólította a munka. Az egykori SZOT üdülő egyik szárnyának berendezését újították fel. Amikor visszajött Pestre, a fiúk rárontottak. Váratlanul. Még egy telefont sem eresztettek meg.
Csöves meg nem akarta őket beengedni, hogy fáradt, meg ilyesmi. De benyomultak a lakásba, és akkor ott volt...
Csöves egyik pólójában és boxerében. Elállt a szavuk. Ilyen bombázó nője még nem volt. Miközben Csöves kiterelte őket, Jampi még oldalba bökte, hogy bevállalná a csajt, ha Csöves már unná... Azon az estén Csöves nem sörözött velük. A következőhéten sem. Egy hétig volt még a csaj nála. Egy hétig nem látták.
Utána meg nem értették. Nem értették, hogy miért mesél egy csúnyácska lányról, amikor akit nála láttak, hát csúnya, az nem volt. Sokat ugyan nem láttak belőle. Arra emlékeztek, hogy nem volt túl magas. De az arányai, hát azok mesések voltak. Gömbölyű volt, ahol gömbölyűnek kell lennie. A fekete haja majd a fenekéig ért, és a mosolya... Mondjuk a szeme színére egyikük sem emlékezett. Erre Csöves állandóan csúnyácskának mondja.
Azt mesélte, hogy a csaj a szálloda felszolgálója. A mosolyára figyelt fel, de nem akart kikezdeni vele. Tipikus pincérnőnek látta. Olyan semmilyennek. Fekete ruha, fehér kötény. Bóbitával a konty körül, magas szárú, fűzős cipőben. Olyan érdekes mandulavágású volt a szeme. Később kiderült a túl szoros kontytól. Csak a mosolya... A neve meg Mérő, vagy talán Mészöly – ezt Z. nem jegyezte meg – Regina. Csöves összevonta, így lett neki MéReg.
A később a munka első hetének a végén jött el. Csöves egy szabadnapért nem jött vissza Pestre, inkább a fürdőt választotta. A fürdő büféjében találkozott Reginával. A pultos csajjal vihogtak. Csöves nem ismerte meg, de a lány megismerte őt. Meghívta egy kávéra. Beszélgettek. Úsztak. Jól érezték magukat. És este Csöves a lánynál kötött ki... No persze, a csaj két szobával lakott arrébb a szállodában. Ő sem volt helybéli.
Azon a nyáron a fiúk még kétszer látták Reginát, mindkétszer Csövesnél. Abban egyetértettek, hogy Csöves hülye, mert a csaj első osztályú nő. Ez abból is látszott, hogy Csöves majd minden hétvégén rohant hozzá... Azután jött a főszezon. Regina sokat dolgozott, Csövesnek meg egyre kevesebb kedve volt azért utazni, hogy együtt aludjanak. A nyár végére kihűlt az egész.
Vagy öt évvel később a fürdőváros szállodájában építettek Z-ék csapatot. Az étterem főnöke, egy harmincas nő, szigorú szemmel ellenőrizte a munkát. Olyan volt, – meséli Z. - mint egy dolmányos varjú. Szürke nadrágkosztüm, fekete blúz. Igazi domina – kacsintott Z. egyik kollégája. Erre már Z. is alaposabban megnézte a nőt. A névtábláján az állt: Mérő, vagy talán Mészöly Regina.
Basszus! A MéReg – gondolta Z. – de inkább nem szólította meg.
