Bevallom eredetileg azzal a szándékkal ültem a gép elé, hogy a BKV Gladiator’s, azaz az ellenőrök szó nélkül nem hagyható működése után meséljek a BKSz – különben áldásos – létrejöttének köszönhető új csapatról a MÁV-Start Zrt. emlőin éppen cseperedő Elővárosi Wariorsról.
Bevallom eredetileg azzal a szándékkal ültem a gép elé, hogy a BKV Gladiator’s, azaz az ellenőrök szó nélkül nem hagyható működése után meséljek a BKSz – különben áldásos – létrejöttének köszönhető új csapatról a MÁV-Start Zrt. emlőin éppen cseperedő Elővárosi Wariorsról.
De olvasva Gyuri előző posztomhoz fűzött kommentjét [A hivatkozott kommentek a NolBlogon megtalálhatók. Már, ha valakit érdekel.] meggondoltam magam. A Harcosok ráérnek. Az elmúlt héten úgyis háromszor hallottam a történetüket, majd gyúrok belőle valamit.
Szóval, Gyuri – némileg joggal – szóvá tette, hogy megint szegény BKV-t szidom. Mondhatni ellenőrzés ellenes kampányt folytatok. Jelzem, valahol, hiszek abban, hogy a nagyvárosok tömegközlekedésének nem nyereségorientáltnak kellene lennie, hanem közfeladatnak, akár a közvilágításnak. Mondjuk, ezt azért nem hangoztatom, mert az utcánkban úgy tíz perce rohadt le a közvilágítás ismét... Akkor inkább fizetem a bérletet, mert a buszok legyenek bármilyen rossz állapotban – legalábbis felénk – jobban bírják.
Mi a bajom az ellenőrökkel?
Leginkább az, hogy ők a BKV arcai, és ezt az arcot elnézve... gyerekkorom egyik diafilmjének martalócai jutnak az eszembe. Azoktól meg jobban féltem, mint a mumustól, vagy a zsákosbácsitól.
Jogos a kérdés, ha egyszer bérletem van, akkor minek jár a szám?
Nos, én itt élek. A BKV szolgáltatása engem is minősít. Engem, a Budapestit. Engem, a magyart. Mert ugye, mégiscsak ez lenne a székesfőváros. Az meg azért sokat sejtet a lakóiról, hogy milyen ellenőrökkel kell vadászni rájuk.
Nem, nem a formaruhás ellenőrökkel van bajom. Főleg, hogy az utóbbi időben már jobbára leszoktak arról, hogy jelenlétükkel megakadályozzák a mozgólépcső rendeltetésszerű használatát. Régebben az volt a fixaideájuk, hogy nekik a mozgólépcsőről lelépni szándékozók előtt kell ellenőrzési célból forgalmi akadályt képezniük.
Szóval vannak ezek a formaruhás gladiátorok, meg vannak a látens titkosrendőrök. Az utóbbiaktól van herótom igazából. Talán nem véletlen, hogy ezekből kapcsoltak le négyet a rend őrei.
Ezek a látens titkosrendőrök egyszerű utasnak álcáznák magukat, hogy utána le tudjanak csapni a bliccelőkre. Elsődleges célpontjaik közül valamilyen számomra érthetetlen ok miatt rendszeresen kimaradnak, a száz kiló feletti erősen rövid hajú – mondhatni kopasz – utasok. A messziről szagló hajléktalanok. Az elfogadhatónál hangosabb, négy főt meghaladó létszámú társaságok...
Gondolom a BKV belső szabályzata ezek részére ingyenes utazást biztosít.
Ugyanakkor kérlelhetetlenül csapnak le a bérletet otthonfelejtő iskolásokra, a felmálházott utasokra, a nem magyarul, vagy magyarul nem beszélő utasokra. Bár a múltkor láttam, amit valamely arab nyelvjárást használó utastársaim is az ingyenes utazást biztosító ukáz hatálya alá estek. Igaz jól álcázták magukat. Nem néztek ki turistának.
Hát igen, ezek a fedett ellenőrök lennének a BKV egyik arca. Én megértek mindenkit, aki félve néz egy olyan város lakóira, akik ellen ilyen brigádokat kell bevetni…
A másik arca meg a formaruhások, akikkel tényleg nem lenne bajom, ha nem úgy néznének ki, mint egy a heti munkából hazatérő útkaparóbrigád.
De legalább még úgy tűnik, hogy a mundér becsületes.
Nem tudom ki hogy van vele, de erre a mi közlekedési vállalatunkra ráférne egy nagyobb szépészeti beavatkozás.
Tudod Gyuri, ezért morgok folyton. Mert lehetne ez jobb is.
