- A hülye liba! Látod?
- Látom. Az ilyennek minimum a Lipóton lenne a helye. Vagy Recsken...
- Bezárták mind a két gyógyintézményt. Sajnos.
- A hülye liba! Látod?
- Látom. Az ilyennek minimum a Lipóton lenne a helye. Vagy Recsken...
- Bezárták mind a két gyógyintézményt. Sajnos.
Kicsit előrébb hajolok, de nemhogy hülye libát, még nőnemű utast sem látok. Olyat semmiképp, akiről szó lehet. Gyorsan visszanézek a megállóba, ahonnan most gördült ki a busz. Szerencsém van pirosat kaptunk. Tekergetem a nyakam, de ott sincs senki. Mit kellett volna látni?
Ja, meg van. Mégis itt a buszon a látnivaló. Nem utas, csak az egyik új felszálló kezében a napi bulvár. A cím kiabál. A nem igazán népszerű műsorvezető pár hete szült felesége vissza akarja kapni a régi cicijét. Így cicijét.
Ez a legnagyobb problémája! Istenem kinek a pap, kinek a paplan.
Az előttem ülő két férfi ezen akadt ki. Az a korosztály mind a kettő, akinek matematikai esélye már van, hogy megélik a nyugdíjas kort. Matematikai. Arra, hogy az békés és boldog lesz, még talán matematikai esélyük sincs. Ölükben aktatáska. Az aktatáskában jó eséllyel két szendvics, néhány toll, olvasószemüveg, könyv, vagy keresztrejtvény. E mellé kerül majd a sportújság, mag a napi bulvár.
Kezdem érteni, hogy mire jó a napi bulvár. Figyelem elterelő. Vagy lehet azokon sajnálkozni, akiknek még rosszabb, vagy lehet háborogni a divatosan celebnek hívott valakik álproblémáin. Mint most Sarka Kata szilikon éhségén.
Már vagy öt megálló óta hallgatom őket. Közgazdászkodnak. Na nem globálisan, még csak nem is országos szinten. Csak a kockás füzet szintjén, ahogy Orbán Viktor ajánlotta néhány éve. Téma persze ugyanaz, mintha globalice közelítenék meg a problémát, a válság és annak túlélése.
A stratégiájuk egyszerűnek tűnik, valamilyen luxusról le kell mondani. De milyen luxus van ennek a két ötvenen túli embernek az életében? Nem, nem a sör meg a cigaretta, azok valószínűleg az alapvető szükségletek kategóriájába tartoznak. Már, ha nem szoktak le róla évekkel ezelött. Színház, kultúra? Nos, erről nem esett szó. Viszont ott van a nyaraló meg a kocsi.
A kocsi áll. A garázsban. Nagybevásárláskor kerül elő, meg nyaraláskor. Az eladása, már ha akadna rá vevő, az elmaradó súlyadón túl nem hozna nyereséget. Viszont drágább lenne az élet, mert több részletben kellene vásárolni, és úgy óhatatlanul többet költ az ember... mert drágább lenne az út a nyaralóhoz…
A nyaralót, egy élet munkáját eladni? De hát ott nyaralnak a gyerekek, az unokák... Ha nincs nyaraló, végképp nem tud sehová menni a család, mert nem telik rá. Megaztán annyi munka van benne, annyi emlék. Az unoka első lépései, a gyerek törött keze, szalonnasütések, családi összejövetelek... Kár lenne érte, és valószínűleg az ára is most a béka segge alá megy. És különben is úgy tervezték, hogy nyugdíjasként tavasztól őszig a kertben…
Valamit ki kellene találni. Valami megoldás kéne.
Erre ez a liba a szilikonját siratja!
Vissza kéne állítani Recsket az ilyeneknek, hogy tudja már milyen is amikor rossz, vagy legalább a Lipótot nem kellett volna bezárni...
