Azt mondja Z., hogy a Marika a hullámzó forint árfolyamért imádkozik esténként. Nesze neked stabil nemzetgazdaság!
Azt mondja Z., hogy a Marika a hullámzó forint árfolyamért imádkozik esténként. Nesze neked stabil nemzetgazdaság!
Mert persze mi másról beszélhetnénk, mint a válság hatásairól. Én például az állásomat féltem, mert mi lesz, ha beindul a nagy állami fűnyíró és megtizedeli a közigazgatási dolgozókat?
Bólogat, hogy igen a közigazgatás reformja késik vagy tizenöt éve, ha nem húsz... és a fűnyíró időnkénti bevetése nem segít a dolgon. Visz az mindent, amit ér, mindegy hogy szükség van-e rá vagy nincs. Ha meg szükség volt rá akkor félév létszámstop után vesznek fel új embereket.
Márpedig – mondom – ha itt kitör a fene nagy spórolási láz az államigazgatásban, akkor nem racionalizálni fognak, hanem izzítják a fűnyírót. A fűnyíróügyi osztályokon már élezik a fűnyírók késeit a fűnyíróemberek.
Elküld a francba – igaz, röhögve – mert szerinte nem minden HR-es fűnyíróember. Különben is nem ők találják ki, hogy hány ember kerül lapátra...
Valahogy itt került szóba Marika, aki a hullámzó forintárfolyamért imádkozik. Marika Z. távoli rokona, vagy ismerőse, aki az északi határhoz közel visz valamilyen butikot. Marika, aki február végén ott tartott, hogy feladja, mert lassan olyan veszteséges volt a bolt, hogy abból éltek, ha ki sem nyitottak.
Erre az elmúlt hétvégén kitört náluk az aranyvasárnap. Három nap alatt akkor a volt a forgalmuk, mint az év első két hónapjában. Most meg az egyik szeme sír a Marikának, a másik meg nevet.
A válságból eddig annyit éreztek, hogy hiába az árleszállítás csak elmaradoznak a vevők. Kevesebb a bevétel, de a hitelük törlesztő részletei meg emelkednek. Egyenes út a csődhöz. Lélekben már feladták.
Erre a forint mélyrepülése megfordította a világot. Háromszáz környékén, már megjelentek az első tótok az ájrójukkal.
Pár éve még azért zárt be péntek délután Marika, mert mentek Szlovákiába bevásárolni. Szombaton, vagy vasárnap átruccantak ebédelni, akkor meg is tankoltak, mert azzal ki lehetett húzni a hetet. Okos ember ott spórol, ahol tud. Telelni is karácsony előtt Szlovákiába mentek, szigorúan az osztrák határ közelébe, mert azért Parndorfba át kellett ugrani, bevásárolni.
Most meg háromszáz felett jön a tót bevásárolni. Mintha karácsony lenne, vagy ingyen adnák.
Szóval Marika szereti a háromszáz feletti eurót. Hó elején, amikor a szlovákok fizetést kapnak.
Hó közepén már nem annyira. Akkor vonja a bank a hiteltörlesztést. Akkor azért mehetne feljebb a forint. Úgy kettőötvenre. Mert akkor kevesebb a részlet...
Mert Marika úgy tartja, ha vevő van, minden van, és nagyon nem érdekli, hogy a vevő zsebében milyen útlevél lapul, ha van elkölteni való pénze, mert aki nézgelődni akar csak, az ne hozzá menjen, hanem a múzeumba...
Mellesmeg - teszi hozzá egy hosszú korty után – ahogy én a vénasszonyt ismerem, elfogadta az a tótoktól az eurót is úgy kettőnyolcvanba számítva.
