Legjobb vagy legrosszabb esetben [ezt mindenki döntse el maga!] egy év múlva mi, a választók zárjuk le a licitet, amibe a kormányzó és a legnagyobb ellenzéki párt kezdett. Addig hetente nőnek a százmilliárdok, amit ők állítólag meg tudnak spórolni.
Legjobb vagy legrosszabb esetben [ezt mindenki döntse el maga!] egy év múlva mi, a választók zárjuk le a licitet, amibe a kormányzó és a legnagyobb ellenzéki párt kezdett. Addig hetente nőnek a százmilliárdok, amit ők állítólag meg tudnak spórolni.
Most éppen úgy nyolcszázmilliárdnál tartunk. Mindezt úgy három éven belül. De az is lehet, hogy én követem rosszul az eseményeket és nagyságrendekkel le vagyok maradva. A közös ebben a nagy spórolási lázban, hogy jobbára mindenki a közszférán akar takarékoskodni.
Mindenki azt bizonygatja, hogy neki jobb a fűnyírója.
Azért jó tudni, hogy a közszférán kívül szinte minden rendben van ebben az országban. Jó tudom, a szociális ellátásokon is van némi vita, de más baj igazából nincs is. Jöhetnek a klasszikus ötletek, amit akár reformnak is hívhatunk, mert nem jelent mást csak is létszámcsökkentést persze szigorúan a fűnyíró elv alapján.
Másképpen nem is lehet. Hacsak valaki nem birtokol a parlamentben legalább kétharmadot. Itt van rögtön a tizenharmadikhavi, ami akár fizetés, akár nyugdíj most egy darabig nem lesz. Érezze át mindenki a válságot, önmegtartóztasson. Na jó nem mindenki, a bíróságok (nem csak a bírók!), és az ÁSZ dolgozói megkapják, tőlük csak a képviselők kétharmadának egyetértése alapján lehet(ne) elvenni...
Nincs mese a köztisztviselők létszámát csökkenteni kell. Azután jó szokás szerint lehet visszatölteni... A feladatokat lehet kiszervezni. Azután lehet sírni, hogy mi pazarlás megy az úgynevezett háttérintézmények és minisztérium közeli cégek házatáján. Mert ezek a reformnak nevezett valamik csak egyről nem szólnak, a feladatok áttekintéséről, az ésszerűsítéséről.
A közelmúlt nagy ötleteinek egyike a négynapos munkahét bevezetése a közigazgatásban, hiszen ezzel húsz százalék bér takarítható meg. Keserű pirula, de a közjó érdekében el kell viselni. Valaki megmondaná az ötletgazdának, hogy a közigazgatás nem termelő vállalat, így a „termelés” visszafogó intézkedések ott nem működnek. Vagy ha négy napon keresztül dolgozik az ügyintéző, akkor kevesebb lesz az ügy? Egy francokat több lesz a hátralék, amit csak túlórával lehet ledolgozni. Persze biztos vannak egyes feladatok ahol, már most is csak annyi a feladat, amit négy nap alatt el lehet végezni, de ott akkor létszámfelesleg van. Ott ésszerűsíteni kéne, de ahhoz gondolkodni kellene.
Létszámcsökkentés, költségcsökkentés. Jól hangzó szlogenek, ami mögött nincs semmi, csak a fűnyíró motorja berreg egyelőre csendesen. Próbálom ezt elképzelni az oktatásban, az egészségügyben, az önkormányzatoknál, a rendészeti szerveknél... Lesz itt túlóra dögivel, meg sorban állás... Végre a földhivatalok is visszatérhetnek a pár évvel ezelőtti több éves hátralékukhoz. Lesz itt túlórapénz, csúszópénz, kánaán. Már annak, akit nem építenek le...
Újra lehet milliós tanulmányokat rendelni a közigazgatás átszervezéséről, a korrupció visszaszorításáról.
Halkan jegyzem meg, egy olcsóbb európaibb közigazgatás megteremtésének első lépése az elavult megyei rendszerek régiósítása lenne. Ehhez meg közös akarat kellene. Ráadásul ezzel sok jó elvtárs - legyen az piros, vagy narancsszínű, kék, vagy zöld – menne a lecsóba. És erre már csak alig egy év van, mert az önkormányzati választások után négy évig megint nem történhet semmi, amit érdemi reformnak lehetne nevezni...
